Te mit választasz?

Mit választunk?
A kellemetlen biztosat vagy az egyéniségünket kiteljesítő, vágyainkat beteljesítő bizonytalant? A kérdés aktuális és vagy rögtön rávágjuk a választ, vagy heteken keresztül mérlegeljük a lehetőségeinket.
A válasz legtöbbször a biztosat célozza meg, hiszen arra lehet alapozni. Kizárólag biztos alapokra lehet jövőt építeni. Ennek megfelelően csapdába csaljuk magunkat, hiszen a biztosat mindenben látjuk, csak éppen magunkban nem.

Az ember rabszolga faj. Önmaga rabja és mások szolgája. Sajnos ezt ma már nagyon sokan természetesnek veszik, és azzal érvelnek, hogy ez a normális, ez a dolgok rendje. Pedig nem!
Akkor mi a normális?
Az a normális, ha az ember megtalálja azt a tevékenységet, amelyet szeret csinálni, és akár fizetés nélkül is csinálná. Lehet, hogy az éppen nem trendi, és éppen nem kedvez annak a piaci vagy gazdasági helyzet, de mégis produktív tud benne lenni, élvezi, és értéket teremt vele.
Más energiák mozgatják ilyenkor az embert, amelyet az egész környezetünk látni fog. Kezdetben értetlenül szemlélik majd, és azt kérdik "miért buggyantunk meg". Talán nem tudunk annyi pénzt keresni szeretett tevékenységünkkel, mint a rabszolga munkával, de kicsattanó hangulatunk, jókedvünk, munkamorálunk és intenzitásunk irigység tárgya lesz majd. Aztán észrevesszük, mennyi embert vonzunk magunkhoz ezzel a boldogsággal. Azokat az embereket, akik mind ugyanerre vágynak, csupán nem tudják a megoldáshoz vezető utat vagy nem merik meglépni a kezdeti lépéseket.
Hamarosan elérjük azt is, hogy legalább olyan jól fogunk anyagilag is élni, mint ahogy rabszolgaként fizettek bennünket. A különbséget mégis zongorázni lehet. Az egyik dallam monoton, míg a másik fülbemászó.

Fel kell ismernünk, hogy az élet nem ad semmi extrát számunkra a puszta létezésen túl. Ez már önmagában is igen nagylelkű ajándék - ha természeti népként tudnánk élni, de valljuk be, a magunk teremtette világban ez már kevésnek bizonyul. Helyesebben fogalmazva, az igényeink magasabbak.
Lévén, hogy semmi jó nem jár automatikusan a XXI. században (rossz ellenben igen), mindenért tennünk kell, ami után vágyódunk.
Ha csupán a gondolataink ébredeznek, az már nyert ügy, hiszen hamarosan napokat, heteket, hónapokat, sőt éveket fogunk gondolkozni kezdetben titkos, majd nyílt vágyainkon, álmainkon. Később célként látjuk, és megvalósítási eszközöket is találunk hozzá. Megtervezzük a teendőket, majd eljön a határozott lépés ideje. És onnantól számítva új élet vár ránk.
Az az élet, amit magunknak választottunk...