Fejben élt élet

Egyre kevesebb embernek van lehetősége utazni, világot látni, új dolgokat tapasztalni - állítják sokan. Hogy ez miből adódik véleményük szerint, ne firtassuk (pénzhiány, munka, család, stb.). Egy azonban biztos, ők sem fejben, sem a fizikai életben nem élnek teljes életet.
A zárójeles példáknál sokkalta korlátozottabb emberek is tudnak ÉLNI, igaz ők többnyire fejben élnek. Nincs olyan vágyuk, álmuk, amit ne láttak volna megvalósulni lelki szemeik előtt. Százszor, ezerszer átélik, a legszebb pillanatokat, mert van rá lehetőségük, és csak rajtuk múlik, élményt szereznek-e maguknak vele, vagy hagyják eluralkodni maguk felett a fizikai életet.
Miért van, hogy egy átlagos egészséges, szabadságában nem korlátozott ember még fejben sem tud élni?
A válasz rejtély számomra...

Sokaknál tapasztaltam, hogy leélnek évtizedeket, sőt egy egész életet olyan vágyott gondolatokkal, amelyeket nem tudnak kitörölni a fejükből. "Ezt szeretném egyszer az életben", vagy "ide szeretnék eljutni valamikor". A példákat sorolhatnám, de ezek nem fejben megélt dolgok, ezek csupán erőtlen próbálkozások egy műsfajta élet belekóstolásába. Képzelgések csupán. Nem az akarat dominál, hanem a szeretném. Ezek pedig nem egy lapon emlegethető fogalmak.
A céltudatos ember tette leginkább egy vándorsólyom zsákmányszerzés közbeni zuhanórapülésére hasonlít. A vándorsólyom zuhanórepülés esetén meghaladja a 300 km/h sebességet, és egyetlen pontra, a zsákmányára fókuszál. Gyorsan és pontosan cselekszik, a legrövidebb elérési út és idő alatt. Az eredmény az esetek 85%-ban siker. A képzelgő emberek pedig a frissen kikelt fiókák megfelelői, akik ösztöntől vezérelve meg-megmozgatják a pelyhes szárnyukat, hogy érezzék egyáltalán a létezésüket. Az emberek sem egyformák. Van köztünk 50 év feletti pelyhes szárnyú fióka, de akad köztünk tizenéves vadászó vándorsólyom is.

Ne feledjük, soha nincs késő ÉLNI! Még akkor sem, ha kevés van hátra.
Mindenki lehet zuhanórepülő vándorsólyom!

Kezdjünk élni fejben! Éljünk meg mindent, amit a világból meríteni lehet! Felejtsük el a "szeretném" szót, mert az semmit nem jelent! Használjuk helyette az "akarom" szót! Ha ezt túl agresszívnek véljük, akkor ott vannak még a "régóta vágyom rá", és a "nagyon kíváncsi vagyok rá" kifejezések, amelyek egyértelműen személyes akaratra, érdeklődésre utalnak.
Ismerkedjünk meg közelebbi fizikai környezetünkkel!

Voltál már Egerben, fent a Minaretben? És a budapesti Szent István Bazilika tornyában? Vagy a soproni Tűztoronyban? Úsztad már át a Balatont? Szemlélted már siklóernyővel pár tíz vagy száz méter magasságból a helyet ahol élsz? Jártál már a Bükkben, Bakonyban, Cserhátban, Mecsekben, Kiskunságban kirándulni? Átélted a helyszínen az élményeket amit nyújt Fertőrákos (kőfejtő), Aggtelek (cseppkőbarlang), Ipolytarnóc (ősmaradványok), Badacsony (bazaltorgonák)? Hallgatod néha az utcai zenészeket, akik páran ugyanolyan jól játszanak, mint a koncerttermek művészei? Beszélgetsz idegen - esetleg külföldi - emberekkel, hogy megtudd, ők, hogy gondolkoznak a világ dolgairól? Váltasz munkát - de munkahelyet feltétlen - 4-5 évente? Van hobbid, ami erősíti a szenvedélyed?
Ha a válasz nem, van pótolni valód!

Ezek csupán a körülvevő szűk környezetünk élményei lehetnek. Hogyan akarunk ÉLNI a világban, ha saját környezetünk kínálta élményeket sem ismerjük?
És ha megismerünk néhány finom falatot az életből, örökre igényünk lesz az élmény szemléletű ÉLET iránt.
Aztán egyszer, a tengerparti szikla tetején ülve, a naplementét csodálva észrevesszük, hogy zuhanórepülésben vetjük magunkat minden vágyunkra...

Akkor szabad a mosoly! :-)