Fegyelem

Ez immáron a negyedik ajándékba adott szó, amelynek sajátos értelmezését megosztom veled.
Néhány ismerősöm, barátom megjegyzi alkalmanként, hogy átesek a ló "tuskó" oldalára, és kemény szavakat használok.
Erre a válaszom: igen.
Amennyiben kemények azok a szavak, akkor jó helyen landoltak. Máskülönben pedig nyugodt szívvel hivatkozhatok az írói szabadságra és a - végre itt és most maximalizált - cenzúrázatlan sajtószabadságra, hiszen mégiscsak egy kommunikációs csatornát használva jutnak el a mondanivalóim azokhoz, akiket ez valamennyire érdekel.
Márpedig amit nem tilos, azt lehet. Sőt, még annál többet is.

Az egész életemet meghatározó szó a fegyelem.
A fegyelem a legfontosabb eszköz és tulajdonság ahhoz, hogy mindent elérjünk amit az élet során el szeretnénk érni. Fegyelem nélkül csapongunk, sodor az ár, vegetálunk, nyomtalanul elmúlunk. De a fegyelem erőt, kitartást, elszántságot, céltudatosságot, akarást, fejlődést, türelmet és munkát generál bennünk, amely nem szűnik, amíg el nem érjünk célunkat.
A fegyelemmel beosztjuk az életre szánt időnket, neveljük magunkat - mert az önnevelés, ha jó irányba halad, brutális energiákat képes mozgósítani - és harcolunk a fegyelmezetlenség ellen.
Honnan tudjuk, hogy fegyelmezettek vagyunk?
Kérdezzük meg magunktól - és ne felejtsük el a saját válaszunk!
Aztán kérdezzük meg környezetünket, akik felületesen ismernek bennünket! Ezt is jegyezzük meg! Majd következzenek az igaz barátok, akik ismernek pár élethelyzetünket, amelyek nem kívánatosak az ország-világ szeme elé! Tegyük ezt is a memóriába!
És utolsóként kérdezzük meg szüleinket, testvéreinket, akik egész életünk során mellettünk voltak jóban-rosszban!
A válaszok azért lesznek érdekesek, mert minden választ adó csoport más-más aspektusból ítél bennünket fegyelmezettnek vagy fegyelmezetlennek.
Akkor mondhatjuk magunkat fegyelmezettnek, amennyiben a saját válaszunk és az egyes csoportok többségi válasza megegyezik (és természetesen a fegyelmezettre voksolnak).
Viszont nagy valószínűség szerint akkor is fegyelmezett életet élünk, ha minden csoport válasza "fegyelmezett", csupán a miénk nem. Ez esetben kissé szigorúak vagyunk magunkhoz.

Mi a fegyelmezettség legjobb fokmérője?
A kihágás, az önajándékozás, a lazulás, a kikapcsolódás, a pihenés. A fegyelmezett ember ezen élethelyzetei is mind-mind építő jellegűek.
A fegyelmezetlen ember ráveti magát az értelmetlen dolgokra.
Csak a példa kedvéért:
-Egy fegyelmezett ember ha görbe estét rendez a barátaival, tudja, hol a határ. A fegyelmezetlen "él a lehetőséggel" és nem figyelve sem magára, sem a környezetére, kontroll nélkül engedi el magát és berúg.
-A fegyelmezett ember amikor megajándékozza magát, könyvet, filmet, utazást, egyéb céljait építő jellegű ajándékokat szán magának. A fegyelmezetlen ajándéka a görbe este, egy vacsora az étteremben, csokoládé, ital, stb. Ezek éppen ellenkezőleg hatnak az egyénre. Az ajándék akkor jár az embernek, ha megérdemli, mert jól teljesített a célja felé. Ha viszont rosszul választunk ajándékot magunknak fegyelmezetlenségünk miatt, visszavet bennünket utunkon, és eltéríthet célunktól. Ezek többnyire nem is ajándékok, hanem céljainkat pusztító dolgok.
-A fegyelmezett ember kikapcsolódása és pihenése építi a testet és/vagy szellemet. A fegyelmezetlen emberé elherdálja az értékes időt.

A fegyelem olyan tulajdonság, melyet nehéz egyedül elsajátítani, viszont nélkülözhetetlen céljaink elérése érdekében.
A fegyelemhez kell a kemény munka, kell a fájdalom, kell a csalódás és kell a beteljesületlenség, de ugyanennyire fontos a siker, az elismerés és a beteljesülés is.
Fegyelem nélkül az ember állattá lesz. Ösztönből fog élni.
Hiszen nem az eszközhasználat, a gondolkodás és a beszéd különböztet meg bennünket az állatvilágtól, hanem az én tudat, a fegyelem és az elvonatkoztatás.

Sokan hiszik, hogy fegyelemmel szürkébb az élet. De nem így van.
A fegyelem olyan varázsszer, amely a hideg vizet kinccsé, a családot és barátokat istenné, a fakó színeket szivárvánnyá, a tanulást pénzzé, a munkát boldogsággá varázsolja.
Csak mondjuk hozzá a varázsszót!