A minap azon gondolkoztam, miben és miért különbözik egy ünnepnap a hétköznapoktól. Megannyi közhelyes gondolatokat követően felismertem, hogy ha nem lennének hétköznapok, semmi esély nem lenne az ünnepnapok kivételes hangulatára. Mert hétköznapok híján minden nap ünnepnap lenne. Az pedig szörnyen szürke lenne egy idő után. Ez esetben be kellene iktatni néhány hétköznapot, hogy ünnepi hangulatunk legyen. Érdekes...
De hogy éli meg egy olyan ember az ünnepnapokat, aki intenzíven éli a hétköznapokat?
Egyáltalán, hogy viselkedik magával és másokkal az ember egy ünnepnapon? Magával kényeztetőbb, másokkal kedvesebb és segítőkészebb. De a megszokott hétköznapokon miért nem tesz így?
Nos, érdemes kísérletet tenni arra, hogy minden nap adunk magunknak egy kis kényeztetést, és minden nap adunk másoknak egy kis kedvességet, egy kis segítséget.
És akkor minden nap ünnepnappá válik.
Nyugodj békében Norbikám!
10 éve
Szóval az önszeretetet tanítod? :)
VálaszTörlésnem rossz!