Szenvedély: Vajon az élet motorja vagy feneketlen verme?

A szenvedély nem kegyelmez. Olyan, mint egy vírus. Megtámad, "beteggé" tesz és könnyen "megfertőz" másokat is. Legyen szó káros vagy hasznos, testi vagy szellemi szenvedélyről, a "lefolyás" minden esetben ugyanaz. Vágy, intenzitás, és elmúlás vagy örök rabság.
Mitől függ, hogy szenvedélyünk végigkísér-e életünkön vagy elillan ahogy érkezett?
Sokat töprengtem, ezen, de nem találtam megnyugtató választ. Egyetlen elfogadható érv maradt: szenvedélyünk időtartama a szenvedélyességünktől függ.
Ennek alapján meg lehet különböztetni szenvedélyes és nem szenvedélyes embereket. Nincs olyan, hogy valaki csupán egy dologban szenvedélyes. Ha ez látszólag így van, akkor csupán nem találta meg azokat a tevékenységeket, amelyeket igazi szenvedéllyel képes végezni.
Felmerül a kérdés, hogy a szenvedély jó emberi tulajdonság-e. Sokan mondják, hogy természetesen, hiszen szenvedély nélkül, hogy lehetne élni. És ebben az esetben nem a káros szenvedélyekről, illetve a szenvedélybetegségekről beszélek.
De ha csak ránézünk a szóra, ott virít benne a markáns és meghatározó "szenved". És elődeink nem voltak ostobák, hogy egy pozitív érzelmi töltetű szónak negatív jelentést társítsanak.
Ebből arra lehet következtetni, hogy minden, ami az emberiség számára szenvedélyt jelenthet, az káros az egyén és a társadalom számára is.
Mert szenvedélyünk rabjává válunk. Elveszítjük racionális gondolkodásunkat, időérzékünket, prioritás érzetünket és még sorolhatnám.
A szex, mint szenvedély, a szerelem, a gyűjtőszenvedély, a munkaszenvedély, a sportszenvedély, a játékszenvedély, mind rátelepszenek életünkre és kiszorítják a többi, fontos és értelmes tevékenységeket tudatunkból és cselekedeteinkből.
Talán ezért lehet szenvedni tőlük?
Nem tudom, mindenesetre azt hiszem, hogy én jól megvagyok ezekkel a szenvedélyekkel, és szenvedélyesen élem azokat a dolgokat is, amelyek a szenvedélyeimen kívül esnek.
Ha pedig alkalmasint valóban szenvednünk kell a szenvedélyeinkért és/vagy szenvedélyeink miatt, akkor azt az árat boldogan megfizetjük...