Fájdalom

Számomra a fájdalom - bármennyire paradox helyzetnek tűnik - minden szépség és jóság forrása.
Az embernek fájhat a teste (sérülés), fájhat a lelke (elmulasztott valamit régebben), fájhat érzelmileg (szakítás a szerelmével), de az ember fájhat komplexen is, ami nagyon ritkán fordul elő, és az már nem az egészséges fájdalom kategória.

Az ember fájdalom útján ítéltetett élményekhez jutni. A születés és a halál is többé-kevésbé fájdalommal jár. Mégis, ami közötte történik az ajándék számunkra. A fájdalom az élet velejárója, a legalapvetőbb érzések egyike.

Számos idézet szól a fájdalomról és a fájdalmas küszködésről. Ha olvassuk ezeket, láthatjuk, hogy szinte egyik sem említi a fájdalmat az élet elviselhetetlen rosszaként. A fájdalomból kifejlődő kín és szenvedés már más kérdés.
Néhány példa a fájdalom szubjektivitására:
"A fájdalom jó barát." - Rocky
"Ami nem öl meg, az erősebbé tesz." - Frederick Nietze
"A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés rajtunk múlik." - Greta Randolph
"A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent." - Latinovits Zoltán
"A fájdalom hozzátartozik az élethez. Így tanulunk." Dan Brawn
"Ha tiszta lapokkal akarunk játszani az életben, akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani. Az életnek velejárója a fájdalom." - Csernus Imre
"Nem számít, mennyire fáj, egy szerető szív sose hiábavaló." - Yazawa Ai

A fájdalom tehát körbe vesz bennünket, mi több, betölti és kitölti az életünket, a boldog időszakok, szép percek ettől válnak feledhetetlenné.
A fájdalom számomra a fejlődés, a boldogság és az élet útja.

A fájdalom mutatja, hogy vagyok, a fájdalom emlékeztet a valóságra és a fájdalom mértéke figyelmeztet ha tévúton járok vagy jártam.
Az én fájdalmam jó.

Akinek még soha nem fájt, annak fogalma sincs az élet szépségeiről.