Figyelem

A figyelem számomra egy hihetetlenül komplex tartalmú szó.
A figyelem mindent megváltoztat, beleértve saját magunkat is. A figyelem hatására vagyunk azok, akik vagyunk - legalábbis 80%-ban.

Figyelni nem kizárólag fejfordítással (Figyelj András!), pillantással (Figyelj ide!), agyi koncentrálással (Na figyelj kicsit!) lehet.
A figyelem akkor figyelem, ha belső indíttatású és az összes érzékszervünkkel figyeljük az eseményeket. Egyszerre figyelünk a szemünkkel, fülünkkel, orrunkkal, tapintásunkkal, vesszük a metakommunikációs jeleket és érezzük az emóciókat. Sőt még az energiaáramlásokat sem zárnám ki. Mert van akinél ez a legerősebb figyelmi összetevő.

A figyelem akkor összpontosul valamire, ha komoly jelentőséggel bír számunkra, vagy úgy véljük meghatározó lehet a jövőben.
Másvalaki figyelemfelhívása nem összehasonlítható saját akaratunkból koncentrált figyelmünkhöz.
A figyelem segítségével tanulunk meg élni, ezért feltétlenül élni kell a figyelemmel! A figyelemmel tudjuk elkerülni az élet buktatóit, és megtapasztalni az élet örömeit.
Ha figyelünk a bennünket körülvevő szűkebb és tágabb környezetünkre, embertársaink sorsait átszövő hibákra, jó és rossz döntésekre, tulajdonságokra, cselekedetekre, élményekre, sikerekre, kudarcokra, érzésekre, már fiatalon megtanulhatunk élni.
Elkerülve mindazt, amit érdemes elkerülni, illetve átélni más dolgokat, amelyeket feltétlenül át kell élnünk.
De az ember nem másolhat le más életeket, ezért egész földi létünk ideje alatt folyamatosan figyelnünk kell saját magunkra.
Ezt a figyelmet soha nem szabad elengednünk, és nem szabad háttérbe szorítanunk. ugyanis minden más figyelemmel megszerzett ismeretet saját magunkra kell majd húznunk, mint egy pulóvert. Ettől leszünk teljesek. Ettől leszünk örökíthetők (nem csak biológiailag, hanem kulturálisan, tradicionálisan és emocionálisan is).

A figyelem képesség, amelyet lehet fejleszteni, de nagymértékben szelektív.
Figyelem nélkül nincs siker, nincs eredmény, nincs fejlődés.
A figyelem eszköz a teljesebb élet útján.