Csak egyszer van ma

"Majd holnap meg fogom csinálni. Majd holnap el fogom kezdeni. Majd holnap el fogom intézni. Majd holnap nekiállok." Ezek teljesen megszokott és elfogadott kijelentések. De miért nem ma? Nem vagyunk rá készen lelkileg, esetleg fizikálisan? Dehogynem!
Nagyon is készen vagyunk a feladatok elvégzésére és a szükséges lépések megtételére, csak kicsit félünk az előttünk álló lehetséges kellemetlenségektől és a nehézségektől. Tartunk a sikertelenségtől és az új kihívásoktól, ugyanakkor dolgozik bennünk egy elmélyült lustaság, amely inkább a fotelbe szögez, mint a munka terepére űz.
Hányan ne néznénk tv-t egy elintézendő esemény megtervezése helyett? Hányan ne sétálgatnánk inkább kirakatok kínálatát szemlélve, mintsem idegen emberekkel megbeszéléseket folytassunk, és meggyőzzük őket, hogy amit akarunk az jó mindkettőnknek?
Minden ember szeretné jobbá tenni életét, de csak nagyon kevesen tesznek érte komoly erőfeszítéseket.
Nagyon sokan szeretnének produktív, boldog életet élni, de ahhoz tervezni, cselekedni, és megvalósítani kell. Sőt, sokszor hátralépni egyet, hogy aztán kettővel előrébb kerülhessünk.
Most a társadalmi megítélés alapján talán én is hátraléptem, hiszen otthagytam a nyüzsgő fővárost, ahol lehetőségek tárháza kínálkozik egy azokat felismerő ember számára. De biztos, hogy az a jó életút, ha az ember folyamatosan kapja a lehetőségeket olyan területeken, amelyek mások vágyait és anyagi gyarapodását szolgálják?
Nem hiszem. A jó életút az általam teremtett vágyak felé vett irány. Teljesen mindegy, mi az ára. Teljen bármennyi időbe, fektessek bele bármennyi energiát, kerüljön bármennyi pénzbe, az irányt nem téveszthetjük szem előtt, egy pillanatnyi helyzetünket jobbá tevő lehetőségnek alárendelve.
Ezzel eladjuk magunkat. A testünket, lelkünket és időnket. Azt a testet, amely talán kiemelkedő sporteredmények elérésére is alkalmas lenne. Azt a lelket, amely esetleg sok ezer emberen tudna segíteni, ha szabad lenne. Azt az időt, amely mindenki számára korlátozott és soha nem jön vissza, ha elmúlik.

Ma van a napja, hogy meglépjük, amit csak holnap akartunk! Mert holnap már másra kell az idő! Arra, hogy éljünk! De valóban igazából éljünk, ahogy azt az elképzelésünk diktálja. Senki nem tud ebben megakadályozni, és gátolni, hiszen a mi tervünk, mi dolgozunk rajta és mi valósítjuk meg.

Ha minden nap hozunk döntéseket, és azt elkezdjük megvalósítani már aznap, életünk csodálatos, élménydús, szabad, és kivételes lesz.
Ne feledjük, hogy minden nap ma van!
De csak egyszer!