"Egész életemben egy ilyen kalandra vágytam"

(Emlékeztek még az RTL Klub "Survivor" című túlélő showjára? Szerepelt benne egy lány, akit Annának hívtak. Ő most a TV2 "Rising Star" című tehetségkutató műsorának egyik zsűrije. Születésnapja alkalmából idézem fel és teszem közzé teljes eredeti tartalmában a 10 évvel ezelőtti interjút, Anna születésnapja alkalmából.
Remélem, tudok néhány kellemes pillanatot szerezni neki, titeket pedig meg tudlak lepni egy kis nosztalgiával és bulvártitkokkal.)

Anna, aki csak nyert a Survivor-el

Visszafogott, énközpontúságot nélkülöző, nőies jelenség, akit visznek magával a sziget eseményei. Mondhatnám, hogy nem sok mindennel kelti fel magára a figyelmet. Így ismertük meg Pásztor Annát, a Survivor 2. túlélőjét. Anna bizony nem ugyanaz a teremtés, akit milliók láthattak a képernyőn keresztül. Ő teljesen más. Összetettebb személyiségű, ám mégis egyszerűbben gondolkodó egyéniség. Csúnyán "rászedett" bennünket, de kívánom mindenkinek, hogy beszélgessen el vele, mert egy világot nyit meg az ember előtt.

 

-A képernyőn vékonyabbnak tűntél. Mennyit fogytál a szigeten?

-Nyolc kilót fogytam, de már visszanyertem az emberi formámat.

-Elnyüstölt kérdés, de valóban nehezebb volt a túlélés, mint ahogyan tervezted?

-Igen. Ezt azért nehéz megérteni, mert a tévében egyáltalán nem jöttek át a nehéz körülmények és az eseményeket sem közvetítették mindig. A legnagyobb problémát az élelem megszerzése okozta, de számos olyan momentum nehezítette a helyzetet, amit nagyon nehezen tudtunk kezelni.

-Mire gondolsz?

-A felépített hajlékunkat elárasztotta a trópusi eső következtében feltörő talajvíz, ami hozta magával a "mellékhelyiségünk" tartalmát. Sok problémánk adódott a rovarokkal és kígyókkal is. Nem egyszer találkoztunk a sátorban hívatlan vendégekkel. Ez azért tűnt kockázatosnak, mert orvos nem volt a szigeten. Ha bármiféle csípés vagy marás ért minket, másfél órás hajóútra kellett készülnünk, amit nehezen éltünk volna túl.

-Volt rá precedens?

-Rovarcsípéseket elszenvedtünk, többek között én is. A játék vége felé beleültem egy százlábúba, amelynek halálos mérge van. Amikor hazajöttem utánanéztem és valóban halálos. Egy helybéli elmagyarázta akkor, hogy nem tudunk mit csinálni, tizenöt perc múlva kiderül, hogy életben maradok-e vagy meghalok. Ott álltam a vízben és vártam, mi lesz velem. A kamera ott járt körülöttem és én csak annyit kérdeztem, "le fogjátok filmezni, amint meghalok?". Erre azt a választ kaptam, hogy értsem meg, nekik ez a dolguk. De volt egy másik veszélyforrás is, amit nem ismernek a tévénézők. Tudni kell, hogy a Survivor-t Dominikán, egy lakatlan szigeten játszottuk, ami egy nemzeti park. Viszont azt is érdemes tudni, hogy ebben a térségben a drogkereskedelem eléggé jelentős üzletág. Több alkalommal láttunk kábítószer kereskedőket teljes fegyverzetben. Megesett az is, hogy kirabolták a stábot, komoly anyagi kárt okozva ezzel. Persze mi utánuk eredtünk, de kérdem én, mi lett volna, ha szembetalálkozunk velük. A legyengült szigetlakók, a fegyveres rablók ellen. Nehezítette még a játékot a rengeteg sérülés. Hála istennek én nem szenvedtem semmiféle balesetet, de egy-egy seb elfertőződésébe szintén bele lehetett volna halni. Egyébként aláírtunk egy szerződést, amelybe leírták, hogy saját felelősségünkre veszünk részt a játékban és akár a halállal is szembe kell néznünk.

-Ez komoly?

-Persze. A következő űrlap a végrendeletről szólt.

-Hogyan oldottátok meg a táplálkozást?

-Ez volt a legnehezebb próbatétel. Kaptunk ugyan némi konzervet, de az arra sem lett volna elég, hogy ne haljunk éhen. Teljes mértékben magunknak kellett gondoskodni az ételről. Egy idő után úgy döntöttem, hogy kockáztatok. Mivel tudok spanyolul, nem okozott problémát számomra kapcsolatba lépni a helyiekkel. Odamerészkedtem az egyik környékbeli hajó kapitányához, akik felszereléseket szállítottak és őriztek, és megkérdeztem, vállalják-e, hogy hitelbe hoznak egy kevés élelmet nekünk. Kis gondolkozás után beleegyezett a hajós, így ha nem is sok, de lett némi élelmünk. Mi megígértük neki, hogy ha hazajövünk, akkor átutaljuk neki a pénzt.

-Fizettetek?

-Igen. Én és ha jól tudom, Dávid is, de rajtunk kívül senki más.

-Milyen indíttatásból vágtál bele ebbe a kalandba?

-Én tizenegy évet éltem külföldön, szinte minden felé, de ez az igazi vadon kaland még hiányzott az életemből. A vágy vitt ki és a kaland. Az élményre éheztem.

-Ez a kalandos Anna nem igazán jött át a képernyőn.

-A stáb naponta csupán három órát volt kint forgatni. Abban a három órában kellett karakterizálni magunkat. Olyan figurát játszottam, akinek esélye lehet arra, hogy végig a szigeten maradjon.

-Ezek szerint tudatos viselkedési formákat öltöttél fel?

-Persze. Mindenki. De ez másként nem is működött volna. Én mielőtt jelentkeztem a játékra, végignéztem az összes eddigi Survivor versenyt, amit rendeztek a világon. Megnéztem, milyen tulajdonságokkal és karakterrel lehet bent maradni és már a válogatáson is játszottam.

-Ez már szembetűnt nekem, hogy nem az vagy, akit a Survivor-ben megismerhettünk. Milyen vagy valójában?

-Én vezető típus vagyok. Szeretek szervezni, koordinálni, pörögni. Szeretem az eseményeket átélni és előidézni is. Viszont ilyen személyiségjegyekkel nem lehet sokáig bent maradni a játékban. Aki erős vagy erősnek mutatkozik, azt kiszavazzák. Ezért kellett egy lányosabb formációt választanom.

-Nem volt nehéz nőnek lenni a szigeten?

-De, nagyon! Viszont arra a napi három órára el tudtam vállalni. A nap többi részében teljesen önmagam lehettem, csak azt a tévénézők nem láthatták. Egyébként rengeteg dologról maradt le a tévé, amelyek meghatározó események lehettek volna, akár a végkimenetel szempontjából is.

-A szigeten tudtuk meg, hogy énekelsz. Ezt hobbiszerűen műveled vagy professzionálisan?

-Már nagyon régóta rappelek, táncolok és koreografálok. Több, mint húsz együttesben működtem eddig közre a világ minden táján és most saját formációnk is van, ami "Anna and the Barbies" névre hallgat, illetve énekelek a "Balkán Fanatik" nevű együttesben is.

-Mit gondolsz, segíthet a zenei pályán a Survivor?

-A népszerűség szempontjából mindenképpen. Talán többen megismerhetik a zenénket, talán kíváncsiak lesznek arra, hogy és miről énekel a Survivor Anna. Viszont nincsenek túlzó reményeim, hogy kiadók fognak sorban állni az ajtónk előtt. Mi rétegzenét játszunk, sajátos zenei elemekkel és dalokkal. De pont ezért érdekes, mert más, mint a többi.

-Élőben lehet titeket látni?

-Igen a Moulin Rouge-ban lesz december 29-én egy egész estés fellépésünk. Egy igazi show-műsor, jelmezekkel, koreográfiákkal. Érdemes megnézni.

-Abban biztos lehetsz, hogy ott leszek. Sok sikert a zenei pályafutáshoz!

-Köszönöm! Mindenkit szeretettel várok.

 

Anna igazi énjét könnyen meg lehet ismerni, mert engedi. Egy cseppet sem búslakodik, hogy nem nyerte meg a fődíjat a Survivor játékban, hiszen elmondása szerint ő mindenképpen nyert. A hat hét alatt megváltozott a gondolkodása, átértékelte a világot, könnyebben felismeri az élet értékeit. Hogy mit hoz számára a jövő, azt csak ő sejtheti, de nem kell félteni, mert Anna egy igazi túlélő.