Jól válassz célt, mert az életedbe kerül!

Hála a magasságosnak, gyerekkorom óta céltudatos vagyok. Talán túlontúl is, talán ezért nem volt könnyű velem gyerekként szüleimnek. Aztán a végén mégis ember lett belőlem, bár igaz nem olyan, amilyet jó apám kívánt, hanem amilyet én magamnak. Ő mindig kételkedett a céljaimban és az utamban, amit magaménak éreztem. De erről talán majd egy másik blog bejegyzésben ejtek szót.

Engem sokkal inkább foglalkoztat az a gondolat, mi lehet az oka annak, hogy az emberek többsége nem tud célokat kijelölni magának. Részint hivatásom végett, részint szakmáimból adódóan, másrészt pedig érdeklődésemből fakadóan is beszélgetek emberekkel. Gyakorlatilag megállás nélkül végig dumálom az életem. Akikkel beszélgetek, előbb vagy utóbb - de javarészt előbb - eljutunk a célokhoz.
És abban a pillanatban megáll az idő. Mintha porszem került volna a gépezetbe, blokkolnak a fogaskerekek, elakad a folyamat. Pedig látszik, hogy olyan erőltetve gondolkozik az illető, mint az utolsó iskolai vizsga jellegű megmérettetésén.
De most nincs semmiféle kibúvó, ami igazolná felkészületlenségét. Erre nem mentség az orvosi igazolás, a családi ügyek, a menszesz megléte, sőt még a "nem készültem" sem fogadható el.
A csend és a nagy üresség kínos szituációt eredményez a számára, amelyet hiába próbálok oldani, mert a kínt már régen nem én táplálom, hanem saját maga kínlódik önmagával. Mert felismerte (kis segítséggel ugyan), hogy céltalan az élete.
Ha mégis létezik olyan ember, aki kapásból válaszol, akkor ilyen és ezekhez hasonló válaszokat kapok:
-Vizsgázzak le sikeresen!
-Legyen jó állásom!
-Legyen egy klassz feleségem/férjem!
-Legyen boldog családom!
-Legyen sok pénzem!
-Legyen egy szép nagy házam!
-Külföldön akarok dolgozni!

Ezek közül talán az utolsó közelítette leginkább a célmeghatározás csíráját.
De ezek egyáltalán nem célok. Ezek csupán kívánságok.
Pedig az élet meghatározó eseményei és vágyai jelennek meg ezekben a kívánságokban, és csupán azért marad örökké elérhetetlen vagy képlékeny, mert nem eléggé erős a vágy, vagy nem elég tiszta a kép. Ezekből nem lesz konkrét cél.
Ha netán lesz is, az többnyire fizikai vagy anyagi javakban összpontosul, mint például:
-Akarok egy Ford Focust!
-Régóta vágyom egy háromszobás kertes házra!
-Nagyon szeretném ha lenne egy gyémánt nyakláncom!

Itt konkrétan jelenik meg a tárgyi cél, és sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy aki így gondolkozik, az el is éri ezeket.
De ettől nem lesz szebb, teljesebb az élete. Ideig-óráig boldogítja a fizikai vagyon, aztán rájön, hogy több az üresség, mint azelőtt.
Ugyanis nem tárgyi, anyagi javakat kell, hogy kijelöljünk célként, hanem képességeket, cselekvést, ideológiát, mint:
-Tanuljak meg bánni a pénzzel, emberekkel, üzlettel!
-Meg kell ismernem, Törökországban hogy működik ez a dolog!
-El kell sajátítanom az angol nyelvet két éven belül!
-Beszélgetni fogok az emberekkel, amikor csak alkalmam adódik rá!
-Megtanulok golfozni az idén!
-Megtanulok egy hosszúbot gyakorlatot!

Ezek mind-mind olyan célok lehetnek, amelyek egyenes vonalban juttatnak el a fizikai céljaidhoz, és ezek folyománya a vagyon, a jelenkori bőség és nem utolsó sorban a boldogság is.

Olyan célokat kell kitűznünk magunk elé, amelyek csiszolják a jellemünket, fejlesztik képességeinket és új képességekkel ruháznak fel.
Ha nem ismerjük az utat, hogy a francba jutunk fel a hegyre?