Mit nem értünk?

"Nő és férfi soha nem fogja megérteni egymást, mert mind a kettő mást akar: A férfi a nőt, a nő a férfit!" - sejlenek fel előttem Karinthy Frigyes szavai.
Ezzel a megállapítással, ez a sok értetlenkedés ami körbeveszi a nő és férfi kapcsolatokat évszázadok óta, gyakorlatilag el is lenne intézve.
Azonban ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis futnak bennünk bizonyos programok, amelyek évmilliókon keresztül alakultak olyanná, amilyenek jelenleg. Ezeket nevezzük biológiai indíttatású programoknak. Megvan a jellemzőjük és az erősségük.
Másrészt akadnak saját eredetű betáplált programok, amelyeket mi magunk írtunk. Ezek főképp értelmi, másodlagos érzelmi (nem ösztön által vezérelt), illetve tolerancia programok.
Harmadrészt pedig ott vannak a társadalmi normák. A rendszerek, embertársaink, törvény által elvárt és betartandó programok, amelyek uralkodnak rajtunk és döntenek rólunk.

Az első a biológiai igény, amely erősebb a többinél, és abszurd helyzeteket idéz elő az elnyomása (lásd, jelen párválasztási és együttélési szokásaink). Tény, hogy az ember is élőlény, amelyeknek sajátosságai, hogy minél szaporodóképesebbek legyenek. Egy faj, ha domináns akar lenni, populációk számaiban kell villantania. Minél több populáció, azon belül is minél több egyedszámmal, annál stabilabb a domináns szerep. Ezt pedig nem lehetett és nem is lehet monogámiára alapozni. Sajnos ez van, el kell fogadni azt a tényt, hogy a hím ember természeténél fogva poligám.

Másodsorban viszont ezt a biológiailag kódolt hancúr hajlamot értelmi képességeink okán kordában tudjuk tartani. Ez komoly feladat minden férfi számára, és valójában lélekölő is egyben. Megtesszük, mert tiszteljük a feleség, menyasszony, barátnő érzéseit. És azt, hogy ő nem ilyen. gyakorlatilag letiltunk magunkban egy programot, ami teljesen megváltoztatja a későbbi karakterisztikánkat. Ezzel megszűnik férfi lenni a férfi. Leginkább apa lesz vagy gyerek, de előfordul, hogy idegen. Ezzel megérkeznek a válság órái is.
Következmények nélkül nem lehet beavatkozni a természet törvényeibe. Azt nem gondolhatjuk, hogy leírt vagy íratlan szabályokkal felülírjuk a teremtő mindenséget. Ez merő balgaság.

Harmadsorban a törvények, jogszabályok, társadalmi normák és elvárások rögzítik a falon a ferde képet. Merthogy az ember kifelé él. És mindenkinek látnia kell, hogy milyen klassz, kiegyensúlyozott, harmonikus a párkapcsolatunk immáron 40 éve. Szörnyen erőltetett ez a vigyor.

Kérdem én? A nők ebből mit értenének meg, ha odaállnánk eléjük és kitálalnánk egy alkalmas pillanatban? Valószínűleg semmit. Még azok sem, akik egész életükben állatok viselkedésével foglalkoznak, és jól tudják, hogy alapvetően nem különbözünk tőlük.
Ezért Karinthyt ilyenformán lehetne módosítani:
Nő és férfi soha nem fogja megérteni egymást, mert mind a kettő mást akar: A férfi a nőket, a nő a férfit!

Ezért marad a kompromisszum kedves Hölgyeim. Kezdetben tündöklő férfiasság, magabiztosság, erő, fegyelem, majd már csak a vágy ugyanezekre a partnerünktől.
Vagy pedig megbékélés a természettel.

Mindenki maga tartja kezében saját boldogságának kulcsát. Dönteni tudni kell.
Olyan boldogság, amely kiszolgálja természet, értelem és társadalom törvényeit egyben, ezen a bolygón még nem valósult meg.
Ezen érdemes kicsit elmélázni...