Megosztom veled a barátaimat

Kezdetben arra gondoltam, ez a blog csak egy "hangos" magányos elmélkedés lesz.
Aztán egyre interaktívabbá vált, igaz, nem ezen a helyszínen.
Nem terveztem alkalmazások beillesztését, sem reakciók írását a véleményekhez (azt nem is fogok, mert én vagyok kíváncsi az olvasó véleményére, bármi legyen is az)és persze azt sem, hogy ennyit fogok foglalkozni a bloggal.

Most azonban már úgy vélem, kicsírázott valami. Valami élő dolog, amit igenis engedni kell élni. Olvasva a reakció leveleket, én lepődöm meg legjobban, ki, mennyit merít az írásokból.
Ha kizárólag egy emberhez írnám e bejegyzéseket, már abban az esetben sem hagyhatnám abba. Felelősséget érzek. Ha keveset is, de érzem.
Nem dumálhatok mindenről, aztán lelépek. Sőt nem dumálhatok úgy sem, miképpen nem élek.
Ezért még folytatom egy darabig. A felelősségtudat és az életvitelem miatt is.

Most úgy határoztam, megosztom oldalamon néhány barátom blogját. Nem pusztán azért, mert barátaim és közel állnak hozzám, hanem mert mindegyikük egy kicsit én is vagyok.