Elérkeztem az ajándékom utolsó szavához, a segítségnyújtáshoz.
Azt érzem, hogy nálam a segítségnyújtás természetes. Akkor is ha akarom, és akkor is, ha nem kellemes.
Talán ez is gyerekkoromban alakult ki, amikor segítenünk kellett a szőlőültetvényen, gyümölcsösben, építkezésen, borospincében. Egyszóval olyan területeken, amely egy gyerek érdeklődését nem kelti fel, gyermeki virtuozitását pedig le.
Viszont az idő múlásával megérezzük, hogy segíteni jó, mert együtt alkotunk, közösséget építünk, nem utolsó sorban pedig még szórakozhatunk is.
Ennél fogva észrevesszük, hogy agyba-főbe kínálgatjuk és osztogatjuk a segítségnyújtásunkat. Sajnos az ember kétélű fegyver és megeshet, hogy ezzel visszaélnek. De ne bánjuk, magunkkal számolunk el a végén, nem mással.
Amikor felköltöztem Budapestre egyre-másra történtek érdekes események a környezetemben. Ezek a példák többé-kevésbé a következő események köré csoportosíthatók: elesett vagy éppen elesni készülő idős nénik, hasonló cselekvésben lévő ittas polgárok, babakocsit egyedül emelni képtelen anyukák, irányításra szoruló vakok, tájékozódni próbáló külföldiek, használati tárgyát elejtő járókelők, akadályt képező személyautók elpakolás és sorolhatnám. De a budapesti embereket (bocsánat az általánosításért, mindenki tudja, hogy azért ez így nem igaz) ezek az események addig érdeklik, amíg végignézik. Vagy még addig sem.
Én pedig ilyenkor rögtön ott termettem, mint Árgyélus királyfi (éppen a múltkor idézte fel Árgyélust egy közösségi portál béli ismerősöm). Ez nem valami feltűnési viszketegség nálam. Azt hiszem verseny. Versenyzek, hogy én érjek oda legelsőként. Ez azt jelenti, hogy a lehető leggyorsabban kap segítséget az, aki rászorul. Ha megelőznének, az lenne a legjobb a rászorult részére, de eddig nem nagyon sikerült.
Ebben a verseny témában egyébként is beteg vagyok. Később írok majd róla egy bejegyzést. :-)
Gyakorlatilag mindenkin szeretnék segíteni, mert megtehetem. És ennek igazán örülök. Örülök annak, hogy én vagyok az aki segít, nem pedig az, aki segítségre szorul. Remélem életem végéig, 121 éves koromban is tudok segíteni mindenkinek.
Természetesen szívesen segítek azoknak is, akik kérik, de van egy határ, amit tudatnunk kell a hülyének nézés elkerülése végett. Azért segíteni valakinek, mert ő lusta megtenni, vagy mert pénzt takarít meg, átgondolandó. Néha belemegyek a játékba, hogy tudjam, ki, meddig megy el a pofátlanságban.
Nagyszerű jellemrajz adódik a segítségnyújtásból. Megéri? Én azt mondom, igen. Még addig megismerni valakit, ameddig nincs túl komoly veszteségünk a kapcsolatból, mindig okosabb lépés, mint elszenvedni a nagy emberi csalódásokat.
Ez esetben azt mondom, segíteni tudni kell.
A többi esetben pedig ha segítünk a rászorulóknak, boldogok leszünk. Elégedettség fog el, fennkölt érzéssel megyünk tovább, megemeli a napunkat. Értékessé válunk magunk és mások számára is.
Segíteni jó!
Ez volt a tizedik szó, amelyet én is kibontottam veled együtt. És bár lehet, hogy neked nem ugyanazt jelenti, mint nekem, az értelmezés során mégis teljesebb képet kaptunk magunkról és egymásról.
Sok privát üzenetet, véleményt és kommentált kaptam az ajándékszavakkal és értelmezésükkel kapcsolatban. Sőt, voltak akik velem együtt megírták a napi értelmezésüket, mielőtt én elkészültem volna vele. Gondolom, hogy a gondolatmenetem ne zavarja az ő gondolatmenetüket. Aztán elolvasták az enyémet, összevetették a sajátjukkal, és kialakult bennük egy kép a hasonló vagy eltérő gondolkodásunkról, világnézetünkről.
Ez az ajándék nagyon építő. Igaz, hogy nem drága, nem látja mindenki, nem használhatod éveken keresztül, viszont formálja a jellemed saját magadon keresztül.
Végre felteszed a kérdéseket magadnak, amelyeket eddig nem tettél meg. Keresed rá a válaszokat, és némelyre meg is leled.
Ez olyan ajándék, amellyel jobb életet élhetsz saját magad megismerése által.
Ennél fogva lehet, hogy nem drága, szép és használható, viszont értéke felbecsülhetetlen.
Megígérem, amennyiben ajándékozásra kerül sor közöttünk, tíz szót fogsz kapni. Aztán ha veszed a fáradságot, és átgondolod, mit jelent számodra ez a tíz szó, talán még örülni is fogsz neki. Ha pedig nem kell, csak egyetlen mozdulattal törölheted.
Környezetkímélő, olcsó és nem foglal helyet a szekrényben vagy a polcon.
Nyugodj békében Norbikám!
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése