Comment, post, reflektálás, válasz, véleményezés...

Mindenekelőtt köszönöm nektek, a blog bejegyzések hozzászólóinak, a közösségi oldalakon véleményezőknek, a privát e-mailben reflektálóknak, a személyesen reagálóknak, hogy megosztjátok velem az írásaimmal kapcsolatos érzéseiteket, véleményeteket!
A blogban szereplő bejegyzések számomra egyfajta jegyzetet képeznek, amelyekhez mindenkinek lehetősége adódik megjegyzéseket fűzni. Soha egyik megjegyzést sem fogom moderálni vagy törölni. Úgy érzem, hogy minden egyes megjegyzés - bárhová is érkezik, akármilyen címszó alatt - szerves részét képezi a bejegyzéseknek. Ennélfogva értéket és értékrendet képvisel, függetlenül hangulatától, stílusától és témájától.

Néhányan tanításról beszéltek, de nem tanítok. Sokkal inkább tanulok. Tanulom az emberi gondolkodást, az emberek cselekedeteinek indítékait, motivációit, a cselekvések hiányának okait, a hit és a hit nélküliség életre gyakorolt hatásait, a természethez, luxushoz való viszonyulásokat, emberi kapcsolatok minőségét és jellemzőit, stb.
Ha egy szóval szeretném kifejezni, mit tanulok, akkor azt mondanám: az embert.

Végtelenül örülök a leveleknek, amelyekben kifejezésre juttatjátok, mennyiben segített egy-egy bejegyzés döntéseitekben. Pedig ezek a bejegyzések saját magamra méretezett gondoltok, szemléletek lenyomatai.
Azért merem mégis leírni és megosztani bárkivel, aki olvassa, mert hiszek ezekben a dolgokban. Ezen filozófiák szerint élem az életem, és merem ajánlani felelősségem teljes tudatában bárkinek. Főként azoknak, akik nem így élnek.

Gyakran a megváltozott életkörülmények módosítják gondolkozásunkat, attitűdünket, de ez nem szükségszerű. Egy kapcsolat, gyermekek vállalása, új lakhely, új munkahely, mozgáskorlátozottság, kiküldetés, stb. nem okok arra, hogy elfeledjük magunkat. Éppen ellenkezőleg, soha nincs szükségünk annyira saját magunkra, mint ezekben az esetekben.

Tudom, hogy sokan máshogy gondolkodnak, éreznek, élnek. Tudom, hogy sokan gondolják, könnyű nekem beszélni ezekről, mert nem vagyok olyan helyzetben, mint amiket fentebb soroltam. Az összes helyzetet átéltem, kivétel a gyermekvállalást. De senki ne higgye, hogy változtatna habitusomon, jellemzőimen, élethez való hozzáállásomon a gyermekáldás. Az időbeosztásomon, érzelmi kötöttségemen igen, de másban nem.
Egy gyermeknek látnia kell, hogy a szülők boldogok!
Hogy akarjuk megtanítani gyermekeinket a boldog élet titkára, ha mi magunk sem tudjuk?

Nem vagyok etalon, példaértékű és követendő senki számára. Gondolatébresztő, önértékelést aktiváló, életelemző, érzelmeket felülvizsgáló impulzosok lejegyzését végzem.
Ez a blog egy bödön zizi, amit érintetlenül hagyhatsz, szemezgethetsz belőle vagy magadévá teheted az egészet.
Nekem csupán van egy kis fölösleges zizim, amivel megtöltöm a bödönt.