A szerelem titka

Érdekesmód, két-három lány barátom nagyságrendileg egy időben jelezte, hogy kíváncsi, mit gondolok a szerelemről. Nem rejtem véka alá.

A szerelem titka éppen abban rejlik, hogy nincs benne semmi titokzatos, furmányos, misztikus, vagy megmagyarázhatatlan. Viszont rendszerint sokkal többet képzelünk róla, mint ami.
Valószínűleg azért e "hisztéria" a szerelem körül, mert mindkét nemben másképpen alakul ki, másmilyen sebességgel, más tényezők hatására. Ha pedig a két nem, képes ugyanazt érezni, de más elérési úton, akkor az már több mint érdekes.

Számomra egyetlen érdekes dolog rejlik a szerelemben. Az energia, amit képes megmozgatni, felszabadítani. Gyakran olyan emberekben is, akik kifejezetten energiaszegények. Ez ékes bizonyítéka a kiaknázatlan lehetőségeinknek, és a bennünk rejlő potenciálnak. Csupán meg kell találni azt az ingert, ami kihozza az emberből a pluszt. A szerelem az egyik ilyen inger.

A szerelemnek van egy másik aspektusa, amelyet nem találtam megfogalmazva sehol, még a legmélyebb szerelmes műfajú művészetekben sem. Legtöbbször a szerelem a másikért való odaadást, rajongást, áldozatot, szeretetet tükrözi fokozottan, némi fűszerezéssel.
Pedig szerintem éppen az ellentéte e sokat kutatott érzés. Talán ezért sem kaptunk a meghatározására kézzelfogható magyarázatot soha, mert nem a megfelelő helyről indultunk ki.
A szerelem nem másnak szól. A szerelem magunknak és rólunk szól. Saját magunk által generált érzéseket ömlesztünk önmagunkra, a kiszemelt szerelmünkre és környezetünkre. Alaptalan, irracionális, lehetetlen. Legalábbis a férfi változat. Arról nem tudok véleményt formálni, hogy a nő miként lesz szerelmes.
A szerelem ugyanis kivétel nélkül akkor jön, amikor még nem ismerjük - bár lehet, hogy azt hisszük, igen - a szerelem alanyát. Egy ismeretlen személybe szeretünk bele. Tudunk róla ezt-azt, de nem eleget.
Ezt az ez-az információt kiegészítjük a saját magunk vágyódásaival, és azonnal megkapjuk a szerelmünket. Konkrétan egy illúziót táplálunk magunkban, amelyet saját magunk alkottunk szimpátia morzsákból. Természetesen a szerelem utáni vágyódás mértéke is közrejátszik az érzés erősségében. Tartósságában viszont nem.

Amint megkaptuk a szerelem érzését, elveszítettük a szerelem utáni vágyat. Mint egy beteljesült célt, kipipálhatjuk, aztán idővel elhomályosodik, majd elkopik. Majd marad egymás mellett két idegen ember, ameddig marad.
Éppen ezért nem szabad szerelemből házasodni, mert elvesztett fejjel, az érzelmeink csúcsán cselekszünk. Gyakorlatilag beszámíthatatlanok vagyunk. Ez pedig a házasság későbbi szakaszában visszaüt.

Elképesztően tisztelem azokat az egybekeléseket, ahol nem szerelemből házasodnak, hanem érzik egymásban a kiegészítést, a bizalmat, az önzetlenséget vagy a biztonságot, amelyek sokkal megalapozottabb érzések, mint a légből kapott szerelem.
Ezek tartós házasságok maradnak és gyönyörű, holtig tartó szerelem alakul majd ki belőle. De sajnos az európai kultúrában ezt fordítva szoktuk meg. A pillanatnyi érzés dominál, és annak megfelelően hozunk hosszútávú döntéseket, nem csak saját életünket befolyásolva ezzel.
Joggal kérdezhetné bárki,hogy: Milyen világ lenne az, ahol nem a szerelem parancsára cselekednénk?
A válaszom: Jobb, mint a mostani. Ugyanis racionálisabb, tudatosabb, magasabb értékű, boldogabb életet tudnánk élni párban, mint jelenleg tesszük. És tartósat.

Nem hiszek a házasság előtti szerelemben - a házasság előtti szexben ellenben igen - mert sokkal inkább hasonlít egy tudatmódosító droghoz, mintsem egy megalapozott érzéshez.
Igenis felül tudunk kerekedni ezen az érzésen, akkor is ha nagy a csábítás. Sokszor én sem akartam, de ma már nem számít.
Olyan szinten tudja manipulálni önmagát az ember, hogy szinte bárkibe képes beleszeretni. De ezt meg is lehet gátolni.
Én akkor akarok szerelmes lenni, amikor itt az ideje, nem pedig idő előtt - mint tettem ezt sajnos sokszor máskor.

Tavaly foglalkoztam először a házasság gondolatával, mert szerelmes voltam. Lehet, hogy helyrehozhatatlan hibát követtem volna el.

Ma már tisztán látom, milyen feleséget szeretnék. De ehhez az kellett, hogy tisztán lássam magam is, mert tudnom kellett, milyen férj leszek.