Pazarló én

Az ember pazarló hajlama nem újdonság számunkra. Így, hogy tisztában vagyunk ezzel a kivételesen aggodalomra okot adó jellemzőnkkel, talán aggasztóbbak a kilátásaink, mintha tudattalanul pazarolnánk.

A pazarlást kivételesen most nem élelmiszerre, életidőre vagy egyéb környezetünk és komfortos életünk szembenállását okozó produktumokra értem. Sokkal inkább az energiáinkra, amelyek meghatározzák életünk hosszát, vitalitását, teljesítőképességét.
Minden tevékenységünket ránk jellemző energiával, lendülettel, habitussal, attitűddel tudjuk végezni. Azt hiszem mindenkiben adott egy meghatározott mennyiségű energia, amelyet megoszt munkája, hobbija, létfenntartása, kikapcsolódása, párkapcsolata, családja és a váratlan dolgok együttesében. Saját példámból okulva állítom, minél egymástól távolabbi kapcsolatban lévő dolgokba fektetünk energiákat, annál jobban emészti fel azokat.
Aki szükségből hivatali munkát vállal, de hobbija és életvitele messze áll ettől, azt kizsigereli a munkájára fordított energiaráfordítás. Ráadásul a többi tevékenységében sem lesz boldog, mert azoktól el kell vonnia energiáit, hogy egy másik téren szalonképes legyen. Ez hosszútávon tönkreteszi az embert.
De ugyanez a helyzet áll fenn, ha olyan társat választunk magunknak, aki bizonyos szempontból megfelel számunkra, más szempontok alapján pedig egyáltalán nem alkalmas közösséget alkotni velünk. És bár lehet, hogy egyik oldalról energiabombákká válunk tőle, ám másik oldalról még több energia szükséges a normál állapot fenntartásához.

Az ember nagyon gyarló magával és sokszor az kell neki, amire igazából nincs is szüksége. De ha megadatik, akkor miért ne szerezze meg. Persze mindezt azért, hogy a megszerzés után rájöjjön, nem sokat jelent számára.
Mindennél fontosabb az önmagunk megtalálása felé vezető úton a letisztult igények felkutatása, és a feltétlen őszinteség saját magunkhoz.
Mert amíg ezeket nem leljük, addig életünk pazarló stádiumban tengődik és energiáinkat (amelyekkel már réges-régen képesek lettünk volna elérni mindent, amire valóban szükségünk van) elpocsékoljuk felesleges dolgokra. Vagy akár mások hasznára. Mások hasznára mozgósítani az energiáinkat felettébb örömteli, de kizárólag azt követően, hogy ha a saját életünk rendben van.

Hogyan tudjuk a saját életünket rendbe tenni?
Csoportosítsuk át energiáinkat prioritás szerint. Ehhez azonban már szükségesek a letisztult gondolatok és kialakult értékrend. Ugyanis ezek szolgálatába kell, hogy állítsuk energiáinkat.
Melyik a legerősebb energia?
Valószínűleg az életben maradásért mozgósított energia, amelyet manapság nem is érzünk, mert nem vagyunk kitéve természetes ellenségeknek. Komfortban, luxusban élünk, amelyben nem kérdés a létezés megmaradása, csak a létezés minősége - amely szintén energiaforrás.
A minőségi életre való igény energiáival szorosan vetekszik a szexuális energia. Némelyeknél ez, míg másoknál az előbbi meghatározóbb. Akinél e kettő nagyságrendileg egyforma energiaforrás, annak az embernek az élete hosszú, szenvedésekkel és néha rövid boldognak hitt pillanatokkal van kikövezve. De ez örök csapda, amelyből rendkívül nehéz kitörni.

De akkor, hogyan tudunk ebből az energia csapdából kitörni?
Mondanám, hogy egyszerűen át kell csoportosítani energiáinkat, de bizonyára ez nem olyan könnyű.
Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. Lehet, meg tudja tanulni az ember, de az is lehet, hogy ez adottság.
Ha "rálépek a gázra" egy céllal kapcsolatban, szinte varázsütésre át tudom csoportosítani az energiáimat. A szexuális energiákat a legnehezebb, mert annak ösztönösen más a tárgya. Viszont ezt elnyomni hatalmas hiba lenne. A jó választás az átcsoportosítás, amely megsokszorozza a másik tevékenység generálta energiákat. Olyan ütemben fejlődnek ennek hatására a dolgok, amelyeket már megállítani is nehéz lenne.
Amikor pedig nem egyetlen dologra fókuszálok, akkor nagyon sok mindenen képes vagyok szétosztani energiáimat. Képes az ember sportolni, dolgozni, szórakozni, zenélni, írni, olvasni, elmélkedni, alkotni anélkül, hogy időhiányba kerülne.
Erre képes az energiák átcsoportosítása.

Akik olyan mértékben képes az energiáikat átcsoportosítani, hogy azt egyetlen tevékenységnek rendeljék alá, azok az emberek kerülnek be a történelmi, sport- és kultúrtörténeti könyvek hasábjaira.