Újratervezés: A szép Nő

Kamasz koromban sokat töprengtem, vajon milyen tulajdonságokkal kell bírnia a NŐnek, akire szükségem van, és akivel egymásnak adjuk az életünket.
Akkoriban természetesen a szemem volt a legszigorúbb bíra.
Keresem a tökéletes szépséget, a tökéletes testformával, és ha járulékosan kapok hozzá egy kis humort, akkor az maga a tökély - gondoltam és kerestem e szerint.
És bár igaz, hogy mindig gyönyörű barátnőkre, szerelmekre találtam, mégsem sikerült a szépség iránti vágyam olyan szinten fenntartani, mint amilyen intenzíven az jelentkezett. Nem leltem a kulcsot, amely egy hibátlanul megművelt közös élet díszes kapuját nyitotta volna.
Az okokat természetesen kizárólag magamban kereshettem volna, ha lett volna rálátásom magamra és a környezetemre amelyben élek, úgy, mint mostanság.
Mai fejjel azt hiszem állíthatom, nem ismertem igazán a saját igényeimet, ahogyan az élet valós prioritásait sem.

Ez azonban megváltozott. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy 100%-ban tisztában vagyok az igényeimmel, amellyel kapcsolatban a kompromisszumkészségem nagyjából 30%. Azaz, ha az igényeim 70%-ának birtokában van a NŐ, akkor számomra ő már ideálisnak mondható (természetesen viszont alapon).
Ebből a 100%-ból azonban mára vajmi kevés maradt a kamaszkori igényekből.
Természetesen a szépség ma is tényező számomra, viszont a fogalma kissé megváltozott az idők során.
Annak idején szép volt számomra az, akiben harmonizált minden külső tulajdonság. Egyszóval ha ránéztem, az tudtam mondani, "a NŐ". És ha netán valamely részletében eltérés mutatkozott az igényeimtől, akkor kifogásolható lett számomra.
Szőrnyű ez a kamaszkor! :-)
Most már tudom, hogy a szép NŐt nem a makulátlan, tetőtől-talpig tökéletes szépsége teszi szép NŐvé. Számomra minden Nő szép, akiben akár egyetlen szép vonás, testrész is lakozik. Szép a NŐ, ha csupán szép a szeme, vagy szája, arca vagy, haja, keze, vagy lába, de akár a hangja is. Hiszen ha egyetlen szépsége felkelti a figyelmem, akkor számomra már a komplett NŐ gyönyörűvé válik. És az ami szép benne, örökké szép marad számomra.

At hiszem, jogosan feltehetem a kérdést magamnak: Vajon létezik olyan NŐ, akinek ne lenne egyetlen szép külső fizikai megnyilvánulása sem? A válasz valószínűleg: Nem létezik.
Tehát minden NŐ szép. Ezzel gyakorlatilag kijelentettem, hogy a szépség a NŐben, mint fontos követelmény, számomra nem lehet a szelekció alapja.
Ennek megfelelően, részemről új igényként jelent meg az értékrend.

És, hogy mit gondolok a számomra ideális NŐi értékrendről?
Azt talán majd egy következő bejegyzésben elmesélem...
:-D