Az értékrend ereje

Éppen ma délelőtt, ezen a gyönyörű, verőfényes március végi napon pillantottam meg a legszebb nőt, akit valaha láttam. Nem túlzok, közel 34 éve nem találkoztam a lányhoz fogható gyönyörűséggel, bármerre is jártam eddig a világban. Retusálni sem lehetne hasonló szépséget.
Ugyanakkor semmit nem tudtam róla. Néhányszor egymásra pillantottunk - lévén, hogy egymással szemben ültünk a HÉV-en - de nem tartottak soká ezek a becserkészett pillanatok, nehogy zavarba ejtsük magunkat vagy egymást.
A fülében fülhallgató, amelyből szolid, nem a divatos dübörgős ritmusok neszei szivárogtak ki. Így már többet tudtam róla, pedig nem volt célom megismerni.
Nem feltétlenül a divat meghatározó az egyéniségében, és amit a többség előntben részesít, sokkal inkább az, ami kedvére való. Ugyanakkor kizárja magát a külvilágból, a környezetből. Elbarikádozza magát mindenféle verbális kommunikációtól és ingertől. Ez meg is határozta kommunikációnkat, ami ezáltal zéró szinten maradt.
Soha nem értettem meg igazán azokat az embereket, akik a napi tevékenységeik során a fülhallgatós zenébe menekülnek. Ráadásul ropant veszélyes is lehet a városba. Hosszútávon ez a fajta sajátosság kommunikációs és beilleszkedési problémákat is okozhat, mert hasonlít egy falhoz, amit maga köré emel.
Ezek már értékrendet tükröző megnyilvánulások - akárcsak ez a blog. Az értékrendet tisztelni kell, elfogadni és ha van rá lehetőségünk, fejleszteni. Nem csak a sajátunkét.
Bár többször leírtam, hogy az én bejegyzéseim is egyfajta értékrend megnyilvánulásai, mégis nehezen fogadja el egy-két olvasó, és fölösleges vitába kezd, hogy ez vagy az mekkora hülyeség és különben is, mindenkinek megvan a saját élete. Ez így van. Soha senkinek nem mondom meg, mit tegyen, de remélhetőleg gondolatokat ébresztek. Ha valakinek belerondít az énképébe egy iromány vagy a szerzőt átkozza, az nem velem kell, hogy kardoskodjon, hanem önmagával.
Sok embernek nincs kialakult értékrendje, azt vallják magukénak, amit rájuk kényszerítenek, vagy generációkon keresztül hordoznak, esetleg pszichés ráhatás alatt (reklámok, divat, stb.) rájuk ragad. Ezek is egyfajta értékrendek, bár nem saját.

Az ember az értékrendben él. Az értékrend tanulmány, filozófia, vallás, napi rutin és befejezetlen életmű egyszerre. Kizárt, hogy képes legyen az ember értékrend nélkül élni. Értékrendbeli különbségek azok, amelyek előjellel ruháznak fel embereket, hiszen a pozitív és negatív tulajdonságaink, mind-mind az értékrendünk egyéni vetületei.

Ennek megfelelően természetesen van etalon értékrendú ember számomra, mind nő, mind férfi értelemben.
Az nemek értékrendje abban különbözik az általános emberi értékrendtől, ahogyan viszonyul a másik nemhez. Azt hiszem, van számomra tökéletes férfi értékrend, amely csiszolandó, tanulandó és önmagam részére célként kitűzhető, valamint létezik a számomra tökéletes női értékrend, amely másokban keresendő.

A nő, aki számomra a legtöbb értékkel felruházott, alapvetően intelligens.
Vannak ambíciói magánélet és munka terén egyaránt. Nem rendeli alá magát tőle ellentétes értékrendű tevékenységeknek érdekből. Harcol, küzd a céljaiért, ha kell egész életén keresztül.
Produktív, és tevékenységét bár imádja, túlmutat önös érdekein. Emocionálisan fejlett, olyannyira, hogy néha döntése esetén a racionális megoldást felülírja az érzelmi befolyás. Bizonyos dolgokban igenis erősnek kell lennie, míg másokban gyengének. Ki kell egészítenünk egymást, de nem várhatunk egymástól lehetetlent. nyitottnak kell lennie az újdonságok felé, Kipróbálás szintjén a nemleges válasz az információ, a megismerés megtagadása, amely ellenkezik az nyitottság, a világ és az önmagunk megismerésével.
Ha nem tud megoldani valamit, azt nem kell szégyellni. Segítséget kell kérni bátran. Senki nem képes az emberiség kultúráját önmaga birtokolni és gyakorlatban kivitelezni.
Segítse a célomat, mint ahogyan azt tőlem is elvárhatja. Ki kell jelölnünk azonban közös célokat is, amelyekért közös erővel küzdünk, mert ez az, ami összetart két embert hosszú éveken keresztül.
A feltétlen őszinteség önmaga és mások felé igen fontos. ha nincs mit rejtegetnie, éljen nyitottan. Ha nyitottan élünk, nincsenek lehetőségek támadásra, és félelemre sem. (Általában a támadási pontok és a frusztráció oka az eltitkolt események, adatok és a rejtegetés, titkolózás. Csak és kizárólag ezeket az infókat tudják az ember ellen fordítani. Amit mi magunk teszünk nyilvánvalóvá, az nem támadási pont.)
Az aktív életmód szinte elengedhetetlen. Nem fanatizmus szintjén, de élményszinten kötelező.
A természet ismerete, szeretete ugyancsak elengedhetetlen. Leginkább geológus, geográfus, csillagász, klimatológus, paleökológus, paleontológus, biológus (bármely szakága: zoológus, herpetológus, botanikus, ornitológus, tengerbiológus, stb.) értékrend elfogadható számomra. Bár értékelem a humán beállítódást, természettudományos érdeklődés mégis túlmutat az emberen.
A vallásokkal toleráns vagyok, számos vallási szent könyv tanulmányozásával levontam a konzekvenciát, mégpedig, a hit az érték, a vallás pedig egy útvonal a hithez. Bármely vallás képes eljuttatni a hit felé, de az minden esetben a személyen múlik, nem pedig a felekezeten.
Mi több, az ember vallás nélkül is legalább annyira tisztán hihet abban, amelyben a vallásos emberek. Sőt, gyakran objektívebb, tisztább erősebb a hite.
A művészet nem kritérium, de értékesebbé teszi az embert. Hiszen olyan kifejező eszköz, amelyet mesterien kitanultunk, elsajátítottunk. Mindenképpen élményt, megnyugvást, csodálatot nyújt a művészet, legyen az zene, tánc, festészet, kézimunka, irodalom, stb.
És, hogy a szépség beletartozik-e az értékrendbe. természetesen nem, hiszen adottságról beszélünk. Az ápoltság, nőiesség, megjelenés már igen. A NŐ, minden helyzetben Nő tud lenni. Ehhez nem kell festék. Apropó festék. Nem a kencék teszik széppé a nőt, ezt neki is tudni a kell, és ennek megfelelően ritkán alkalmazni. Természetesen az alkalomi arcfestés sokkal varázslatosabbá teszi a nőt, mint a napi máz.

Azt hiszem, írhatnám estig az értékrendi igényeimet, folytatva a sort szociális, társadalmi, családi értékrendről, de felismerve, hogy már ez is túllőtt az országos és a világra vetített valós állapotokon, nem teszem.

Inkább a következő bejegyzésre fókuszálok, amelyben arról írok, mit gondolok az ideális férfi értékrendről, amely számomra is megvalósítandó.