Mivé tettek a reklámok?

 Az, hogy kikké, mikké lettünk felnőtt korunkra, rengeteg folyamat, esemény, körülmény, emberi kapcsolat eredménye vagy éppen kudarca. Sok esetben gyerekként elrendeltetik életutunkat, ami aztán kisiklik a pályáról, mert nem egyezik természetünkkel, akinek úgy tetszik, sorsunkkal. Ilyenkor vissza-visszanéz az ember, vajon jó úton jártam e, máshogy csinálnám e? Amik, akik befolyásoltak, most is ugyanakkora erővel befolyásolnának e? Ha nem, az lennék e, aki most vagyok? A reklámokról hajlamosak vagyunk megfeledkezni ezen tényezők lajstromba vételénél. Pedig igen is komoly generációs vagy éppen generációkon átívelő szokásokat kaptunk tőlük.

Annak a korszaknak az embereire vagyok kíváncsi, akik a lentebb látható reklámok láttán cselekedtek, éltek. Mert, hogy akkoriban, amikor még a rádió is újdonságnak és ritkaságnak számított, a plakátokkal érték el az emberi elméket. Az újságok oldalain kívül ez volt az egyetlen, "nagy újságlap", amelyre jobban felfigyeltek, mint a napilapokra. És ha már ilyen böhöm nagy, meg színes is, akkor jóval nagyobb az információs értéke. Azaz, komolyabban kell venni, mint a napilapok reklámjait. A reklámok információit nem kellett megszűrni senkinek, inkább komolyan kellett venni.
Gyanítom, minden ami reklám volt, az ember elméje úgy kezelte, hogy konkrét betartandó tudásanyag. Tények, amelyek szerint élni kell. Az életet meghatározó dolgokat reklámozták a plakátokon, ami mellett nem lehettet elmenni link módon. Már csak azért sem, mert ha megkérdez a szomszéd, hogy én is azt iszom e, amit reklámoznak a plakátokon és a válaszom nem, le is csúsztam a képzeletbeli társadalmi ranglétrán. 
Ez olyannyira igaz lehetett, hogy a mai napig tartja magát azokból az időszakokból néhány szófordulat, annak ellenére is, hogy mára tudjuk, a manipuláció magasiskolája kapta el az embereket. Akkoriban senki nem tájékoztatta a lakosságot, hogy a reklámok bevételnövelő eszközök, amelyek nem kötelező érvényűek, hanem egyéni választás kérdése.
Ekkoriban terjedt el, hogy vásárolj készet, ne te készítsd el!
Dohányozz, igyál alkoholt, egyél sok cukros élelmiszert vagy ezeket tedd éppen egyszerre!
Szabályozásnak nyoma sem volt, amely egészségkárosító hatású termékeket tiltott volna. Egyetlen követelménye lehetett talán, a párt- és a rendszerellenesség soha viszont nem látása a reklámokon.
Nézzük hát, min cseperedtek leányból nővé, fiúból férfivá a hajdani magyarok! Miként szocializálódtak a korabeli reklámplakátokon, amely sokak számára olyannyira szentírássá vált, hogy generációk után is visszhangozzák e reklámokat tényként?

 

"A sör a folyékony kenyér." Ugye ma is gyakran visszaköszön ez a reklámszöveg? Valahol ezen a vonalon indulhatott el az alkoholizmus útján a nemzet.

Az alkoholizmus lejtőjén egyre gyorsabban gurult a nemzet. Már a nőkkel is töményt itattak.

Hogy mennyire befolyása alá kerültünk a reklámoknak, jól mutatja, hogy ha megkérdezel egy magyar negyvenes éveiben járót, a Csepel kerékpárok előkelő helyen lesznek az értékrendjében.

Korabeli tejleadásra sarkalló reklám, kissé teátrális megszólítással, figyelemfelkeltéssel. Egyenesen felelősséget oszt rád, hogy ha nem adod le a tejet, a népgazdaságot rombolod, a gyerekeid betegíted.

A "tiszta" szó ez esetben nem tudom, mit jelöl. Azt, hogy le van mosva a sertés vágás előtt vagy a sertés húsán kívűl, semmi más részét nem tartalmazza, beleértve a zsírját sem?

 

Sosem gondoltam, hogy abban az időben ilyen vagy olyan szappan lesz valakinél a befutó. A szappan, az szappan. De ez mégis csak egy Brázay...

Szeletelt gyümölcsíz, vagy másnéven "Hitler szalonna". Táplál, frissít, erősít... Ezt is elhitték, hiszen visszaköszönt a felnőttektől, hogy "Egyél valami táplálóbbat!".

Amikor Magyarországon még jégkorszak volt.

Ebből az örömforrásból a férfiakat kihagyták. Micsoda egy szexista világ volt!

A mai napig a leghatékonyabb mosóeszközökként tartjuk számon e háztartási gépeket. Talán mert így is volt. Sokan esküsznek erre.

És minden mást is gyógyít. Felhívnám a WHO figyelmét a COVID-19 ellenes kampányához...

A dolgozó nép zsebe nem a valódi kávéhoz van szabva, már akkor kitalálták, hogy a melléktermékekből új terméket lehet létrehozni házon belül.

Próbáltam megfejteni a vas és fém kapcsolatát a békével. Közel járhatok már...

Ha sporthoz, utazáshoz reklámozták és eleganciát tulajdonítottak neki, hogy hogy a kőműveseken és az alkesz melósokon láttuk minduntalan?

Elhittük, nem is zsigereltük ki a szüleinket azzal, hogy marharagut szeretnénk vacsorázni.

Bőségben általában minden kapható. Az ínség lesz a kérdés...

Az egyik személyes kedvencem. Nem tudni, ki hirdette és mi célból, de sosem láttam traktoros nőt Magyarországon.

1923-ban gyermeknyomor-ellenes kampány plakátja. Azért tudtak élni na! Reggeltől-reggelig...

Nem tudom biztosan, hogy a konzervek tudatba vezetése volt a cél általában, hogy mindenütt konzerválnak a világon vagy a magyar kornzerv világmegváltó útját akarták bemutatni.

Olyannyira elhitték a generációk, hogy még ma is sokan emiatt szenvednek.

Egy ilyen előadás plakát most is felkeltené a figyelmemet. Meg is nézném.

A kutak már akkor sem voltak megfelelők vagy a vezetékes hálózat?

Ez nagyon cool! Vajon hány házba lehetett beépítve faluhelyen ilyen?

Amikor elhitetik az emberrel, hogy két cigaretta közötti különbség pihentetőbb tud lenni. Egy dohányföldön leheveredni egy pokrócra, az pihentet. Egy szál cigaretta biztosan nem, de egy fáradt ember rá fog gyújtani. És ha megkérdezik, hogy pihen, talán mondani is fogja, hogy ő most a legújabb dohányt szívja, ami pihentetőbb.

Szóval, csavarták az agyakat a reklámok, amióta léteznek. Ezekben az időkben viszont még nem kellett ügyelni nagyon az összefüggésekre, mert nem volt nagy gond, ha nem is volt egyáltalán összefüggés a reklámozott termék és az, amellyel reklámozták. Olyan ritka inger lehetett az új reklám, hogy mindegyik ütött, vágott.
Ma már jobban megküzdenek a reklám marketingesek, de akadnak célcsoportok, ahol a vitaminok időszemcséje most is tarol... 

Hála

 

A hála saját értelmezésemben nem más, mint a köszönetnyilvánítás magasztosabb, alázatosabb és szentimentálisabb formája. Egy olyan érzés, amelyet sokkal inkább tudattal lehet előcsalogatni magunkból, mint sem természetszerűen.

Oly sokszor olvassuk, halljuk mostanság (pontosabban Covid-19 e. /e. = előtt/), hogy "adj hálát!" ezért, azért, amazért. Nos, ez nem ilyen egyszerű. A hálaadást meg kell tanulni, ki kell fejlszteni, tudatos magatartási formával előcsalogatható érzés. És mint érzés, sokkal erősebb, hatásosabb valóban átérezni, mint sem szóban hálálkodni.

Az ember a felemelően jó érzéseit egyébként sem szavakban tudja kifejezni igazán, hanem tettekben.

Ilyen például a "szeretlek" is. Hiába mondogatjuk tízpercenként valakinek, ha tetteinkben pontosan az ellentéte nyilvánul meg. A "hálás vagyok" ugyanezen az elven működik. Bárkinek, akinek hálás vagy, elég egy szimplán kimondott, hangos "köszönöm!", egyenesen a szemeibe. Megköszönni ugyanis sosem lehet semmit őszintén úgy, hogy nem egymás szemébe néztek.

A háládat -ha van- majd a tetteidben fogja érzékelni. Egy érzést váltasz cselekvésre nála. Írhatnám azt is, hogy éreznie kell a szereteted, hiszen a hála és a szeretet kéz a kézben járnak. Mert, amit/akit szeretsz, azért hálát érzel, hogy szeretheted és megismerted, útjaitok találkoztak. Amiért pedig hálát érzel, azt valószínűleg szeretni fogod, de mindenképpen a szeretet felé billen a mérleg nyelve a semleges felől.

Sokan ezért nem értik a hála fogalmát és teljesen tévúton járva úgy érzik, "hálával tartoznak".

Nem! A hálával soha nem lehet tartozni. Ahogyan szeretettel sem és megbánással sem. Érzésekkel nem lehet tartozni. Köszönetnyilvánítással, vallomással, bocsánatkéréssel lehet, de azok nem érzések, hanem erkölcsi értékrendünk, viselkedésünk protokoll megnyilvánulásai.

Akkor tehát, hogy is adjunk hálát és miért?

Mindenki másként kezeli. Van, aki a vallásán belüli imákat használja hálaadásként, hol hangosan, hol magában mormolva az imakönyvben tanultakat. Mások pedig egy egész napot szentelnek rá egy évben és pulykát sütnek, nagy partikkal körítve. Megint másik egyszerűen csak mélyen átérzik a hála érzését. Engedik, hogy átjárja őket és elégedett mosolyt csaljon az arcukra.

Bevallom, én az utóbbiakhoz tartozom és hiszem, sőt tudom, hogy a tiszta érzésű hála sokkal jobb energiákat mozgósít, mint egy olyan kimondott "hálás vagyok neked" tőmondat, amelyhez nem párosul hálaérzet.

Akiknek hálásak vagyunk, meg kell jelenjen tetteinkben! Mutassunk felé hálát ne pedig mondjuk neki! Adjunk neki vissza többet, amiből tudunk! Szeressük kimondva, kimondatlanul, de így is és úgy is érezni fogja! 

A másik csapda az erőltetett hála gyakorlásának (amikor azt mondják neked, legyél hálás az autódért, a szép otthonodért, stb.) amikor tárgyakért vagy hálás. Ez zsákutca egy téves spirituális tanítás, amelyet motivációsnak mondott előadók próbálnak erőszakosan belédsúlykolni.

Tárgyaknak nem lehetsz hálás, hogy van neked! A tanáraid iránt érezhetsz hálát, hogy megtanították neked azt, amiből élsz és jól keresel, így meg tudtad venni álmaid autóját. De az autónak soha.

Azt sem tartom a legjobb hálaadásnak, amikor mindenért Istennek vagyunk hálásak. Legyünk csak nyugodtan hálásak más embereknek! Hiszen ezen a bolygón együtt élünk összezárva, menekülőutak nélkül. Merjünk egymás felé hálát mutatni! Ettől lesz szép a világ.

Ha folyton csak Istennek hálálkodunk, azzal nemhogy hidat nem építünk egymás felé, hanem egyenesen mélyítjük a szakadékokat. Hibás spiritualitásnak tartom a vallási spiritualitások egyes kreált szokásait.

A tiszta, egyéni spiritualitás fogja elhozni a várt eredményt és azt a fajta "felemelkedést", amire már nagyon sokan hivatkoznak és nagyon sokan várnak. A vallási, csoportos, téves spiritualitás soha.

Akkor fogunk valahol tartani, ha ezt megértjük, addig csak egy helyben topogunk.

Feltehetném a költői kérdést, hogy ha ez így van, akkor szerinted mikor jön el a "felemelkedés" ideje?

A válasz eléggé a soha felé tendál, de inkább úgy fogalmazok, hogy akkor, ha mindenki egyénileg, vallások nélkül elér egy olyan szeretettel- és hála érzéssel teli belső és külső félelmektől mentes szellemiségű élethez, amely ma még elképzelhetetlen kapukat nyit meg.

Nem is kell erről a célról beszélni, nem is kell erre gondolni, hiszen nem lehet szellemiséget váltani egy cél érdekében. Önmagunkért kell, amely egy olyan változást eredményez, amely mindig is célként lebeghetett az emberiség lelki szemei előtt.

Az a véleményem és tiszta érzésem, hogy enélkül a valódi szeretet- és hálaérzés nélkül elbukunk. Úgy, ahogy vagyunk, mindenestől. 

Sosem a cél szentesítette az eszközt! Ez nagyon előember alsó ági. Amit Machiavelli állított ezzel a kijelentésével, az korántsem a szellemi tisztaságának, hanem az erőszakkal teli korszakának és a politikai ármánykodásnak és játszmáknak köszönhető. A környezet ugyanis rányomja az emberekre a bélyeget és meghatározza a viselkedésüket. 

A legnehezebb időszakokban kell leginkább hálát mutatni, hiszen az azt jelenti, élsz és meg van az esélyed továbblépni!

Vesztesként vagy győztesként kerülsz ki?

 

Általánosságban elmondható, hogy nem konkrét eseményekről szoktam írni, viszont egyes aktuális történések vagy azok eseménysorozattá fűződő momentumai rávilágíthatnak olyan örökérvényű és univerzális törvényszerűségekre, tendenciákra, amelyek mindenki számára levonható tanulságot jelentenek.

Ilyen ez a 2020 tavaszától egészen eddig terjedő időszak, az összes olyan eseményével együtt, amelyet nem a megszokott kerékvágásban kell elviselnünk.

Előrebocsájtom, hogy ez az írás nem mindenkihez szól, de mindenki találhat benne őt érintő részeket.  Sokkal inkább a változást igénylő, de azért tenni nem akaró/tudó emberek tükrének szántam. Nem rosszindulat vezérelve, sokkal inkább egyfajta utolsó felismerés, lökés a vágyad útján. Azért írtam egyes szám második személyben a történések többségét, hogy hatásosabb érzelmi reakciót váltson ki, hátha segít. Remélem, el nem tántorít.

Kezdjük az egészet ott, hogy vagy te, aki eddig éltél egy bizonyos bioritmusban, egy bizonyos napi/heti rutinba belegyömöszölve az életed, egy bizonyos étrendet követve (ne feledjük, az is étrend, ha csak azokat eszed, amielyek a kedvenceid), bizonyos hobbikkal vagy azok nélkül, bizonyos egészségi állapotban és bizonyos -a külső formádat meghatározó jelzőkkel definiálható- tükörképpel.

Aztán tavasszal jött a nagy lehetőség, igaz?

Mert ha őszinte akarsz lenni magadhoz, a tavaszi háziwellness egy ajándék volt számodra, mégis azzal töltötted, hogy háborogj egész nap; ülve, fekve vagy félfekve a közösségi médiában próbálkoztál kellően érvényre juttatni felháborodásodat. Ki sem volt kedved mozdulni, inkább sorozatokat nézegettél a szürke weben; félkész-, illetve készételeket vásároltál vagy rendeltél, mert gyorsabb, problémamentesebb.

Ezt hozta ki belőled egy olyan lehetőség, amelyet megkaptál, amelyről mindig is álmodtál, hogy legyen egy hónap extra időd magadra, a családodra.

Aztán ez megismétlődött ősszel, majd megismétlődik most (jelenleg 2021 januárját tapossuk a hóban) is, teljesen ugyanúgy, mint az előző esetekben.

Mióta vágytál már arra, hogy bárcsak lenne egy évben kétszer egy hónapod teljesen magadra és a családodra szánva?

Mert szerettél volna pár napot regenerálódni stresszmentesen.

Mert szerettél volna kicsit jobban ügyelni az étrendedre és hiányzott az időd a főzéshez.

Mert nem volt időd és energiád mozogni, hogy fittebb vagy karcsúbb legyél.

Mert az időhiány jelentette az egyetlen kifogásod a természetjáráshoz.

Mert a régóta dédelgetett régi/új hobbidra seosem volt elég időd a munka mellett.

Mert már szó szerint bosszantottak a félbehagyott- vagy elhalasztott könyveid olvasása.

Mert annyira vágytál arra, hogy konyhanyelvi szinten megtanulj egy-két idegennyelvet.

Mert érdekelt egy teljesen új téma, amelyben tájékozódni akartál.

Mert elszaladt melletted az online világ ás fel szerettél volna zárkózni.

Mert listázni akartad a régi dolgaid, amelyeket már régóta el akartál adni.

Mert van még több tucat dolog, amelyre eddig nem volt időd, energiád.

Nyilván való, hogy könyebb hangosan elégedetlenkedni, hogy "vissza akarom kapni azt az életem", amelyben nem volt időm semmi másra, csak a munkára.

Nem lehetsz ennyire gyenge!

Mert ha ennyire gyenge vagy, elvesztetted a csatát az modern élet diktálta mókuskerékkel szemben.

Amikor mókuskerék időszakot éltél, hallgattad a motivációs, személyiségfejlődős fejtágításokat és büszkén osztogattad az ezekről készült idézeteket.

Hol van mindez?

Sem elméletben, sem gyakorlatban nem vagy alkalmas változtatni az életeden. Legalábbis a kép ezt mutatja. Ez az igazság.

Akik változtatni akarnak valamin az életük folyamában, ez az időszak aranyat ér számukra.

Számodra is itt volt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy fejlődj, hogy a terveidnek megfelelően tudd alakítani az életed. Esetleg felkészülj egy váltásra. 

Mert amikor belenéztél a tükörbe, mindig láttad azt a pluszt, amely ott van, csak nem tudtad előhozni a körülmények miatt. Ahhoz, hogy fejlődj, lépések kellenek, amelynek meglépéséhez időre és energiára van szükség. Ne várd és főként ne hidd, hogy mások tesznek lépéseket a te érdekedben, a te fejlődésedért, a te céljaidért!

Ezekért egyedül csakis te magad vagy felelős!

Itt volt az idő -de még most sem késő- meglépned azt, amit elodáztál mindig, egy sor kitalált kifogásra hivatkozva.

Ha azt az időt, amelyet a közösségi média és internetes szórakoztatás címén töltesz el, olyan tevékenységre szánod, amely az előrelépésedet szolgálja, már valószínűleg nem ugyanoda mennél vissza dolgozni, ahonnan a megkezdted a "lockdown" első időszakát.

Szeretsz döntéshozókat kritizálni, szórakoztat a megmondás hatalma, vágyod a változást, ami éppen most lehet ellentétes az egy hónappal ezelőtti terveiddel, viszont nem esne jól, ha megtörténne, mert akkor felkavarja az életed.

Ennek a pszichológiájába nem akarok belemenni és nem is szakterületem. Tény azonban, hogy nem előremutató és nem is szolgálja a javadat.

Amit még megtehetsz önmagadért, az hogy:

- amit halogattál eddig, azt befelyezed vagy éppen belekezdesz

- magadnak főzöl recept alapján vagy saját kreativitásból

- minden nap mozogsz 30-40 percet a fittségedért

- kezdj bele egy online kurzusba, amelyhez nem szükséges gyakorlat

- olvass el hetente egy könyvet abból a témakörből, amely érdekel

- tölts kevesebb időt (vagy semennyit) a közösségi oldalakon

- legalább egyszer menj természetbe

- igyál meg naponta 2-3 pohár vízzel többet, reggel pedig igyál meg egy kupica búzafűlevet

- figyelj a légzésdre tudatosan

- ne éjszakázz, inkább kelj korábban

Csupán ezek a változtatások be fognak vezetni abba az állapotba, amely el fogja hozni számodra a motivációt a mégnagyobb volumenű változásokhoz.

Ne engedd, hogy megfertőzzön a többiek haragja, elégedetlensége, hőbörgése és negativitása.

Ez lehet a te időd. Itt és most!

Az egoista vélemények kinyilvánítása vagy az előre elkészített mém képek megosztogatása helyett cseklekedj önmagadért és a jövődért, amely a saját és családod életminőségére is pozitívan fog kihatni.

Ezek nem kivagyi megmondások, hanem talán az utolsó lehetőségekre való ébresztő fújása, hiszen ki tudja, mikor lesz ismét ennyi időd önmagad fejlesztésére, az életed megváltoztatására.

Használd ki, mert máskor nagy árat kell majd fizetned ennyi önmagadra fordított időért!