Mostanság igen divatos témakörré vált az ezotéria, illetve a spiritualitás világa.
Olyan emberek keresnek válaszokat olyan kérdésekre, amelyek ezelőtt sosem foglalkoztatták őket és tanulmányaik, munkájuk, magánéletük éhessé tette őket egyfajta szellemi táplálékra.
Mások egyszerűen többé akarnak válni ezen tanok megismerésével, míg megint mások a belső nyugalmukat keresik.
Vajon van-e alapja, indokoltsága ezen irányzatok felé fordulásnak?
Nézzük meg elsőként azt, mit is jelent a spiritualitás és ezotéria!
A piritualitás olyan ideológiákat takar, amelyek főként szellemi természetűek, a jelenlegi tudomány tanai szerint megmérhetetlen erőket vonultat fel, illetve a lelki életet magyarázza.
Az ezotéria vagy ezoterika is hasonlóan a spiritualitáshoz vagy némi átfedéssel azok a tanok, módszerek, filozófiák, amelyek semmelyik tudományos irányzatba nem sorolhatók be. Sokszor meg is kapják az ezoterikusok, a "tudománytalan" jelzőt, amely igaz, de semmiképpen nem negatív tartalmú. Az ezoterika oldaláról nézva a tudomány egy korlátolt, sok-sok gátat és határoltságot felmutató valami, amely nem tud kiteljesedni a beszűkült nézetei és kutatói miatt.
Nézzük, mitől lettek ezek ilyen divatos irányzatok?
Két, pontosabban három fontos dologra vezetem ezt vissza.
1. Megérett egy generáció a másfajta gondolkodásra
2. Sokan vagyunk, így a nagy számok törvénye alapján nagyságrendekkel több embert érdekel.
3. Nincs szellemi leterheltség, így hiányállapot lép fel, amelynek szüksége van aktivitásra és táplálékra.
1. Éretté váltunk egy másfajta gondolkodásra.
Olyan gondolkodásra, amely nem mások ideológiáitól függ. Nem a munkahelyi, vállalati stratégiát képezik, nem az állami vezetők politikai attitűdjét mutatják, és nem is a TV híradó által közölt helyzetet mutatja. Ezekbe belefáradtunk, elegünk van, nem hiszünk nekik és nem is érdekelt soha igazán. Olyasmire vágyunk, amely a belsőnkből fakad, saját meggyőződésből keresünk-kutatunk számunkra releváns nézeteket, hogy megleljük azt, amellyel azonosulni tudunk. Ha már nincs identitástudatunk, mert a nemezti kilétünket is homály fedi, ha nem vagyunk éhesek a politikai játszmákra, tele vagyunk a hírek ismétlődő maszlagaival és már a tudományos kutatások is ellentmondanak egymásnak, akkor szükségszerűvé válik egy másfajta gondolkodás. Egy saját vagy sablonos világnézet.
Sablonos világnézetnek a vallások kész "termékeit" értem. Nics szükség túl sok gondolkodásra hozzá, átállítja az ember a tudatát egy számára befogadható vallási tanra és engedi feltölteni magát vele.
Mondhatnám, ez a legkényelmesebb spirituális irányzat. Mindent megmondanak helyetted és neked, csak hinni kell benne.
Nem mondom, hogy rossz bármelyik vallás is, amelyik nem okoz kárt sem önmagunknak, sem másoknak, viszont az ember készen kap minden, így az önfejlődés foka kicsi. Ez az általam úgy nemvezett instant spiritualitás.
Előnye, hogy nem fárad el az ember a sok gondolkodásban, mindíg kéznél van, hiányt pótol és ami a legfontosabb, hogy van valami kapaszkodó a materiális világ mellett. Pontosabban annak kiegyensúlyozására.
2. Sokan vagyunk, így sokakat érdekel a spiritualitás.
Közel nyolcmilliárd ember él a Földön. Túlnyomó többségünk a tudomány és a materializmus világát követjük, ebben növünk fel, így szocializálódunk. Amit érzékszerveinkkel tapasztalunk az van, amit nem tudunk tapasztalni, az nincs. Amennyiben néha tapasztaltunk valamit gyerekként vagy felnőttként azt a környezetünk érzéki csalódásként, képzelet játékaként, fantázia szüleményeként definiálta. Sokszor talán okkal, máskor viszont talán hibásan.
Az ezoterikus, illetve spirituális gondolkodás az emberi létszámhoz viszonyítva most jóval meghaladja a korábbiakat, pusztán a felnőtt, szellemileg érett, útkereső korosztály elképesztő létszáma okán.
3. A mai időkben a jóllakott-, felvilágosult társadalom, automatizált termelékenységű gazdaság, rendgeteg -bocsánat a kifejezésért- szellemi szabadgyököt képez az emberi mentalitásában. Nincsenek egésznapos tanulások, nincsenek szellemi kihívások, nincsenek gondolkodásra késztetett önmegvalósítások. Szinte csak tálcán kínált, készre gyúrt szellemi termékek léteznek, amelyeket csak fogyasztanunk kell.
Hasonló ez a táplálkozási kultúránkhoz. Az előre elkészített, pár perces tápanyagszegény ennivalók korát éljük. Ugyanez jellemző a szellemi táplálékainkra is.
A helyzet viszont az, hogy az ilyen instant szellemi táplálékoktól még szellemi tápanyaghiányos állapotba kerülünk, és erősen vágyunk valamire, amit nem kapunk meg az instant anyaggal.
Ez a hiányérzet nagyon erős motiváció arra, hogy az ember elkezdjen tájékozódni, tapasztalatot gyűjteni, tanulni a spiritualizmus, ezotéria világán belül.
Ugyanakkor már nem is néznek az emberre nagyon buta tekintettel, amikor azt mondja egyik a másiknak, hogy "én meditálok napi egy órát". 15 évvel ezelőtt még egy ilyen mondat valószínűleg röhejesen hangzott volna egy osztálytalálkozón.
Szóval a spiritualitást sokan szellemi táplálékuk alapvető esszenciáinak tartják, míg mások a szellemi életük fűszerének.
Ez így van jól, ki, milyen szinten kívánja élni szellemi életét, annak megfelelően súlyozza.
Mostanság hatalmas divatirányzatot vett a "teremtő gondolat" témaköre, amelytől az emberek többsége azt várja, hogy gondol valamire és az teljesül. Ez eléggé távol áll a valóságtól így, ebben a formában.
Mégis rengeteg embert terel ez az egy ideológia a spiritualitás irányába. Talán a javak megszerzésére irányuló teremtő gondolat hajtja őket (közvetlen javakért spiritualitást gyakorolni eléggé lehetetlen feladat), talán más. Az viszont biztos, hogy aránytalanul nagy a motiváló ereje.
Nem mondom azt, hogy ez elképzelhetetlen, hiszen az sem lenne igaz. Viszont gondolattal teremteni nagyon sokáig tart és nagyon álhatatosnak, kitartónak kell lenni az illetőnek. A gondolat vizualizációvá válik, majd tettekre sarkall minket, míg a végén valóban elérhetjük az áhított célt, vagy annak közelségét.
A gondolat teremtő ereje azonban smafu egy másik nagy teremtő erőhöz viszonyítva, amely nagyságrendekkel, erősebben, gyorsabban teremt. Igaz, nem annyira cizelláltan, mint a gondolat, amely minden nap, minden percében érlelődik, finomodik és pontosodik,mígnem megszületik a tökéletes, teremtésre alkalmas gondolat.
Gondoljunk bele, hogy teremt gondolatával egy sakkoró, hogy teremt a gondolatával egy tervezőmérnök, egy újságíró vagy egy jó képességű vállalkozó!
Ez a másik nagy teremtő erő, az érzelem, amelyet a szívhez köt az emberiség.
Erről már kevesebbet olvasni, hallani. Vajon miért?
Mert gondolni könnyebb, mint érezni? Valószínűleg igen.
Vagy mert a gondolathoz nem kell az őszinteség, viszont az érzelem anélkül nem is lehetséges? Valószínűleg ez is igaz, csak még nem gondolkodtak el rajta az emberek.
Hogy mennyivel komolyabb és gyorsabb, erősebb teremtő erő az érzés, mint a gondolat? Annyival, amennyivel hamarabb és intenzíveben cselekszel érzelemből, mnt gondolat által vezérelve. Ég és Föld a különbség.
Elevenítsünk fel néhány példát az életünkből, amelyek gondolat által vezérelt tettekbe összpontosultak! Rágtuk a gondolatokat. Bizonytalanok voltak, felülírtuk azokat új gondolatokkal, vagy mutáltuk azokat más nézőpontok hatására. Sokszor annyira elhasználódik egy-egy gondolat, nem hogy teremteni alkalmatlan, hanem egyenesen megtartani is felesleges.
Ezzel szemben vizsgáljunk meg egy-két érzelem vezérelt teremtést! Mi történt ilyenkor? Elképesztő intenzitás, azonnali tettvágy, gyors manifesztálódás. Emlékezhet mindenki a hősszerelmes időszakára, mit tett meg abban az állapotban. Vagy gondoljatok a félelemtől átitatott időszakra, milyen azonnali teremtő erő volt!
A gondolat, tudat teremtő ereje telis-tele van vészfékekkel, zsákutcákkal, hajtűkanyarokkal, megállókkal, kitérőkkel és egyáltalán nem biztos, hogy oda érkezünk, ahová lehelőszőr vágytunk.
Az érzelem teremtő ereje viszont túl heves, hirtelen és a részletek elnagyoltsága miatt, sokszor nem azt a manifesztációt vártuk, amit teremtettünk.
Mi hát a legjobb teremtés, teremtő erő?
Az, ha mindkét teremtő erőnket a megfelelő arányban használjuk teremtésre. A gondolat részletességével, pontosságával és saját magunkhoz fűződő lojalitásával, valamint az érzelem kirobbanó erejével és sebességével, egyensúlyt létrehozva alkotjuk meg a teremtés melegágyát.
Nem könnyű feladat, viszont akik teremtésben jók, így alkalmazzák.
Hány embert ismersz a környezetedben, akik szerelemből összeborultak, majd eltávolodtak egymástól (Mert az ember egy idő után már nem a izgalmas tulajdonságokat és a szépséget keresi a másikban, hanem a lelki társát, de ez majd egy másik blog bejegyzés témája lesz.)? Hány embert ismersz, akik évek óta szövögetik álmaikat, beszélnek róla teljes részletességgel, de alig haladnak egyről a kettőre?
És hány embert ismersz, akik a semmiből megalkottak valamit, amihez szükségük volt a gondolati és érzelmi teremtő erejükre egyaránt?
Mind a három kategóriából találhatunk példákat a környezetünkben, de csak az utóbbiak képesek valódi hatékonysággal teremteni.
A gondolat ereje, az egy dolog. Az érzelelmé az egy másik. A kettő együtt hozza meg azt az eredményt amire vágysz. Ehhez szeretned kell azt, amit teremteni akarsz és rendkívül részletesen felépíteni gondolatban, különben félresiklik az, ami még sehol sincs.
Az állandó teremtéssel való sikertelen próbálkozás pedig elveszi az ember életkedvét, a spirituális ideológiákat pedig tagadni fogja, sikertelensége okán.
Inkább tanuljunk meg szeretni és vizualizálni! Ez nem kerül semmibe, csak nyerhetünk vele!