Az ajándék öröme

Hosszas szó szünet után, most ismét akad közölni valóm. Ez köszönhető részben a téli ünnepeknek, másrészt egy könyvnek, ami két év elteltével ismét a kezembe akadt.

Személyes hangulatom a karácsony iránt eléggé változó. Az idők során nem szrttem, mert túl hosszas semmittevésnek, folytonos bibliai filmek vetítésének unott élménye és megannyi édesség befalása jellemzte. Legtöbbször edzésekkel és barátokkal való találkozásokkal színesítettem ezt az időszakot.
A televíziós produkciókban, amelyekben rendre kereszten szenvedős Jézust mutatnak be, nyomát sem láttam a szeretet ünnepének. A mai napig ez megy a televíziókban, ahelyett, hogy Jézus születésével és fiatalkorával foglalkoznának, még ha keveset is tudnak róla a történészek.
A fenyőfák egoista pusztítása a másik kellemetlen élményem, amellyel minden évben szembesülök.
Az én érzéseim szerint a karácsony inkább a halál, a szenvedés és a pusztítás ünnepe, mintsem az életé és a szereteté. Legalább is minden vizuálisan fogható jel erre utal.
De karácsonyozni máshogy is lehet. Lehet érzelmi kopromisszumoktól mentessé tenni, ha tényleg el szeretnénk érni a szeretet, törődés és tiszta lelkiismeret ünnepét.
Nekem idestova 11 éve nincs karácsonyfám. Pedig imádom a fenyóillatot, a zöld színét és egyáltalán a fákat. De olyan áron, hogy egy elpusztult fa tövébe pakoljak mindenféle műanyag, üveg, fém szmetet, amit ajándéknak nevezünk és teleaggassam oda nem illő szintén üveg, műanyag csili-csárés vackokkal, ez már nekem sok és nem megy.
Nagyjából 10 éve csomagolom az ajándékaimat hagyományos csomagolópapírba és kötöm át hagyományos kenderből készült spárgával. És azt kell mondjam, nincs ennél szebb és odavalóbb csomagolás. Mind esztétikában, mind a fa természetességéhez kiválóan passzol. Sokkal harmónikusabb lesz tőle a karácsony, pláne, ha a fa élő, cserepes. Ma már szinte minden fenyőfa árus kínál cserépben, élő fenyőfát. Szebb, jobb érzés, nem hullik és elajándékozható, ha nem tudja az ember a saját otthonában elhelyezni.
A másik nem passzoló jelenség karácsonykor a díszek. Szó szerint nem bírok néha ránézni egyes feldíszített fára, ami inkább elcsúfított. Már nem is látszik szinte a fenyőfán, hogy mi is az és milyen a színe. Igen is, kell, hogy zöld egyen az a fa!
És egy gyerekkori vágyam ismét megvalósul az idén, hiszn kedvesemmel úgy határoztunk, hogy csak és kizárólag természetes díszekkel látjuk el a fenyőfát. Lesz azon, dió, mogyoró, füge, narancs karika, citromhéj figura, mandarin, pattogatott kukorica, koktélparadicsom, fokhagyma, pirospaprika és csipkebogyó. Ettől úgy fel vagyok dobva, hogy gyerekkorom óta először nagyon várom a fadíszítést.
Az ajándékozás ilyen karácsonyfa mellett már csak másodlagos.
Szó, mi szó nekem nem könnyű ajándékot nézni, mert amire nagyon szükségem van, azt megveszem, másra pedig nincs igényem. Ezért igazából nem is várom el senkitől, hogy ajándékozzon meg karácsonyra. Egy jó kis este beszélgetéssel, néhány pohár borocska mellett éppen elegendő ajándék és ünnepélyes számomra.
Én viszont szeretk ajándékozni. Kifürkészni, ki, mit szeretne, mi a vágya és felkutatni a Föld alól is ha szükséges. Ez van, ezt szeretem.
De a szavakat egyáltalán nem szabad lekicsinylően kezelni, hiszen legalább akkora hatás érhető el velük, mint a fizikai ajándékokkal.
Egy olyan miliőt kellene kialakítani karácsonykor mindenkinek, hogy a szavak elegendők legyenek a békéhez, boldogsághoz.
Kívánok mindenkinek, őszinte, boldogságot karácsonyra és a fenyőfáknak hosszú életet!