A munka boldogít

Tudom, sokan nem értenek egyet ezzel a kijelentéssel, hiszen a többségnek a munka, saját és családi megélhetési forrás, pénzkereset, amely inkább szükséges, mintsem fakultatív választható örömteli tevékenység.
Mégis azt mondom elsősorban személyes tapasztalataim alapján, hogy munkát választani igenis érzésből kell. Ha kecsegtet a pénz és/vagy a karrier, de nem látsz a munka hangulatának világába, később kétségeid lesznek a döntésed megalapozottságában.
Bizonyára sokan dolgoztak már jól fizető cégnél, impozáns titulusban, vagy kaszálták a pénzt a vállalkozásukkal. Természetesen nekem is volt több ilyen időszakom, mégis tele voltam hiányérzettel. Egyáltalán nem éreztem boldognak magam.
Az egyik ilyen munkaköröm legjobban fizető időszaka alatt, felálltam és otthagytam a céget. Nem gondolkodtam sokat. Nem alkudtam meg magammal és a munkáltatómmal, hogy pénzért cserébe elfelejtem az életem.
Az életet választottam, vigyorral az arcomon.
Mondanom sem kell, hogy két nap múlva már vártak a következő munkával, ráadásul egy olyan helyszínen, amely gyerekkorom egyik vágya volt. Természetesen igent mondtam rá, még akkor is, ha a fizetés meg sem közelítette az előző munkahelyét. De nagyon boldog voltam.
Egy idő után naná, hogy azt is meguntam, mert a célom ott is elértem (duplán is). Ekkor beszéltem pár ismerősömmel, hogy azt tervezem, kimegyek dolgozni külföldre. Egyikük marasztalt egy olyan lehetőséggel, amelyet mindenképpen ki kellett próbálnom, mert ismeretlen területe volt az életemnek. A kondíciók itt sem okoztak orgazmust és a munka helyszíne sem, hiszen az aktív tevékenységekből irodai székbe huppantam, ahol napi rendszerességgel néztem farkasszemet a monitorral.
Egy ideig élveztem, aztán már csak a társaság miatt tartottam ki, hiszen a hangulat példátlan volt. Azt hiszem azt az időszakot visszasírjuk (persze a nevetéstől) mindannyian.
Ezek után úgy döntöttem, valóban kimegyek külföldre ösztöndíjjal. És éppen az ösztöndíj leadása előtti héten újból megkerestek ismerősök, hogy mi lenne, ha... Én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy de hiszen..
Aztán hatottak rám. Könnyen megtalálták a nyomógombomat, hiszen ez a szakmájuk.:-))
Belevágtam abba, ami szintén egy új világot jelentett számomra. Sokat kellett tanulnom hozzá, mire megéreztem a valódi ízét, de azt mondhatom, hogy megleltem abban is a finomságot. Sajnos túl hosszú időt töltöttem ezzel a tevékenységgel, miközben a lepergett időmet nem tudom visszapergetni.
Elbúcsúztunk és megfogadtam, hogy innentől kezdve magamnak dolgozom. Van éppen elég ötletem, amely megvalósításra vár. Van éppen elég kapcsolatom, akik segítő kezet nyújtanak, ha szükséges és társulnak, ha érdekes számukra.
A barátaim tisztában vannak azzal, hogy képtelenség egy helyhez kötni engem fél évnél tovább, ezért sok esetben nem is próbálkoznak. :-)
Gyakran előfordult és még manapság is kapható vagyok rá, hogy egy magasabb kvalifikációt igényló munkát gondolkozás nélkül eldobtam egy kétkezi munkáért. Mert szerettem és jól éreztem magam közben. És nincs ennél fontosabb.
Ha jól érzed magad, az anyagiak sem fognak elmaradni, hiszen minden munkáltató szereti a produktív embereket, amelyet előbb-utóbb anyagi megbecsülésben mutat ki. És többet érsz majd neki, mint három másik munkás, akik szenvednek a munkahelyen.
A legkedvesebb kétkezi munkám a költöztetés, bútorpakolás volt még Egerben. Egész életemben nem imádtam annyira munkát, mint azt. Buli volt az elejétől a végéig. És persze edzés is. mindez sportoló barátokkal, ismerősökkel. A legjobb időszakom volt. És ami a legmegdöbbentőbb, hogy fizetést kaptam érte.
El tudod képzelni, hogy azért fizetnek neked, hogy eddzél és a barátaiddal érezd jól magad? És néha a rendezvényeken zabáld degeszre magad?
Azt hiszem, ha Egerben laknék, továbbra is azt csinálnám. Hiányoznak is a srácok nagyon (és a kilencedik emeleti versenyzongorák)..:-)
Szóval, nagyon sok keserű arcú embert látok szembe jönni. Az elégedetlenség ott ül az arcukon. De az elégedettség nem abból fakad, hogy kézbe kap valaki négyszázezer forintot és azt vesz rajta, amit akar.
Az ember az életével lehet elégedett vagy elégedetlen nem a munkájával.
Aki nem elégedett a munkájával, valószínűleg az egész életét torzan éli.
És aki ki tud teljesedni a munkában és élvezi, több, mint valószínű, hogy rendben van az élete minden téren.
Nem szabad, hogy abba a hibába essünk, hogy a munka éltet és ad megélhetést!
Adjál te életet a munkádnak, hisz a munkád minősége, hangulata éppen olyan lesz, mint amilyen te magad vagy!